A Sapkás 15.

Peti nem várta meg a buszt. Ahogy a Sapkás eltűnt az iskolában, ugrálni kezdett és abba sem hagyta, amíg az osztályterméhez nem ért. Úgy döntött, aznap mindenkivel kedves lesz.

Tesi órán egyedül hordta be a medicinlabdákat, amiért kapott egy piros pontot. Angol órán csak ő vallotta be, hogy nem csinált házi feladatot, amiért kapott egy leszidást. Osztályfőnökin pedig önként jelentkezett, hogy összeszedi az osztálypénzt, amiért nem kapott semmit, csak Zsuzsa néni, az osztályfőnök felhúzta a szemöldökét és megkérdezte.

- Ha ez azért van, mert megint valami rossz fát tettél a tűzre.

- Nem azért! - rázta a fejét Peti és olyan kedvesen nézett Zsuzsa nénire, hogy az kénytelen volt rámosolyogni, pedig olyat sosem szokott, mert Zsuzsa néni nagyon szigorú.

A Sapkás 14.

Peti másnap reggel nem akarta hallani a vekkert, mégis hallotta. Az ágyból sem akart kimászni, mégis kimászott. A legnehezebb azonban az iskolabusz volt. Arra gondolt, egyszerűen nem száll föl, de akkor mit szól a Sapkás, aki látja őt az ablakból és azt hiheti, hogy fél. Igaza lenne. Tényleg félt, bár ezt senkinek sem vallotta volna be. Legkevésbé a Sapkásnak.

A Sapkás ott ült, ahol szokott, a bal hátsó kerék fölött. Peti próbált haragos képet vágni, de ahogy meglátta magát a busz ablakában, jobban hasonlított egy riadt nyúlra, mint egy mérges oroszlánra.

A Sapkás 13.

Késő délután elkéredzkedett biciklizni. A busz vonalán indult el ahhoz a megállóhoz, ahol a Sapkás reggelente felszállt. Esteledett, mire megtalálta az intézetet. Kis fáklyaszerű lámpákkal volt kivilágítva, parkjában tuják álltak katonás sorban, először azt hitte, egy kastély, de aztán észrevette a drótkerítés mellett összeverődő gyerekeket.

Egy pad mellé támasztotta biciklijét, onnan figyelte őket. Az egyik fiú valami tánclépést gyakorolt, a mellette álló lány meg hangosan nevetett és közben a haját rázta. Kicsit messzebb két fiú összeverekedett, páran körülállták őket, de senki sem avatkozott közbe. Egyikük sem tűnt szomorúnak, mégis valahogy máshogy viselkedtek, mint ő vagy az osztálytársai.

A Sapkás 12.

Peti a szobából hallotta, hogy anya bement a konyhába és beszélgetni kezdett apával. Először fojtott, aztán egyre erőteljesebb hangon. Vitatkoztak.

- Az orvos azt mondta, kimerült szegénykém - ez anya.

- Én is kimerültem? Az senkit nem érdekel? - ez apa.

Aztán jött a víz zubogás és edénycsörömpölés. Mikor anyu ideges, mosogat vagy fürdik. Azt mondja, a víz megnyugtatja. Apa meg háborog, hogy őt viszont nem nyugtatja meg a számla.

- Vajon ilyenek miatt válnak el az emberek? - gondolkodott Peti, de nem jutott sokáig, mert anya belépett a szobába.

- Beszéltem apáddal. Holnap bemegyünk meglátogatni a Takács bácsit. Te és én, ő meg elvisz minket.

A Sapkás 11.

Aznap este nem tudott a játékra figyelni. Először is hogy hívja meg a Sapkást hozzájuk? Küldjön levelet? De nem tudja a címét. Vagy hívja föl? De nem tudja a számát. Tehát nem marad más, mint várni hétfőig és beszélni vele a buszon. Másodszor mi legyen a kutyával? A hirdetések közül még egyet sem tett ki, mind a harminc ott lapul a hátizsákjában. Harmadszor pedig… a harmadik sosem jutott eszébe, mert az első kettő is elég gondolkodnivalót adott.

A folyosón becsapódott a liftajtó, apa hazaért.

- Talán ő segít a kutyával, hiszen valaha neki is volt egy, a Dezső, a foltos szemű foxi, akiről már legalább százszor mesélt. A távoli nagyi mindig azt mondja, hogy ha valakitől kérni akarsz valamit, akkor az időzítés a legfontosabb. Ne legyen éhes, mert akkor csak az evésen jár az esze, de ne is legyen tele a hasa, mert akkor meg elalszik, míg beszélek hozzá. Legjobb lenne vacsora közben megkérni rá.

A Sapkás 10.

Peti estére belázasodott. Anyu kihívta az orvost, aki fehér köpenyt és ugyanolyan színű szakállat viselt és azt mondta, hogy Petinek semmi baja, csak lemerült. Így mondta, mintha elem lenne vagy mobiltelefon.

- Történt vele bármi szokatlan mostanában? - kérdezte anyutól, pedig Peti is ott volt.

- Nem is tudom. Az iskolából jó jegyeket hoz, bár három hete kapott egy szaktanárit.

A doktor lassan ingatta a fejét, a szakálla úgy lengett, akár egy falusi kecskének.

- Valami másról lesz itt szó... – dünnyögte és végül semmilyen gyógyszert nem írt fel arra a ’valami másra’.

- Maradjon ágyban, maga pedig beszélgessen vele - fordult vissza az ajtóból, amitől anya olyan zavarba jött, hogy mezítláb egészen a liftig kísérte.

A Sapkás 9.

Peti rajzórán elkészítette a hirdetést, szerencsére Józsi bá engedte, hogy őszi falevél helyett kutyát rajzoljon. Azt mondta, örül, hogy Petit végre lelkesnek látja és amikor elkészült, megdicsérte, mert a kép igen élethűre sikerült.

A fénymásolóban 'húszat másol, harmincat kap' akció volt, amitől Peti végképp szerencsésnek érezte magát Legalábbis addig,,amíg a nagy tölgyfánál össze nem futott pár intézetissel, köztük a Sapkással. Cigiztek és tökmag héjat köpködtek, amitől Peti zavarba jött, talán mert ő még egyiket sem csinálta soha.

- Nézd már, a haverod a buszról! - szólalt meg az egyik fiú. A Sapkás megfordult.

- Hát te? Mit csinálsz itt?

- Én semmit. Vagyis... van egy perced?

A Sapkás bólintott.

A Sapkás 8.

Másnap Petinek nem volt nulladik órája, mégis a korábbi busszal ment, hogy találkozzon a Sapkással.

- Mi lett a kutyával? - kérdezte egyből.

A Sapkás vállat vont.

- Mi lett volna? Elzavartam.

- Elzavartad?

- El.

- De hogy?

- Hogyhogy hogy? Hát ráordítottam, hogy takarodj.

- És aztán?

- Aztán ellszaladt.

A Sapkás 7.

Galaxy 2000

Peti egész nap örült és csak akkor szomorodott el egy pillanatra, mikor a szülei este meglepték a Galaxy 2000-rel. Anyához bújt, hogy ne lássák, mennyire szégyelli magát. Apa a fejét vakargatta, anya a kezét csapkodta és mindketten egyetértettek abban, hogy Peti bizonyára kamaszodik, ezért viselkedik ilyen furcsán.

Peti nem tudta, mit jelent kamaszodni, arra gondolt, ez is biztos  olyan, mint a lúdtalp vagy a dadogás, amit idővel kinő az ember. Aztán leült a gép elé, elkezdett játszani és megszűnt a világ. Kivételesen fél kilenc helyett fél tízig ébren maradhatott, de ez nem jelentett semmit, mert még álmában is a Galaxy-val játszott.

A Sapkás 6

Minden a terv szerint történt és csak másnap a buszon jutott eszébe, hogy fogalma sincs, mit mondjon a Sapkásnak azután, hogy átadta az ajándékot. Olyan jó lenne egyszerűen belenyomni a kezébe, hogy tessék, én így kérek bocsánatot, már megyek is, nem tartalak föl, keress meg, ha dumálni akarsz. Persze miért akarna dumálni pont vele, amikor ő nem intézetis, nem cigizik, csúnyán sem beszél és nyolcéves kora óta nem verekedett. 

A Sapkás 5.

Vesz egy doboz cigit és a Sapkásnak adja. Csak úgy, ajándékba. Nem is! Először megkínálja, ahogy a tegnap esti filmben a nyomozó megkínálta a társát, és csak aztán adja neki a dobozt.A Sapkás hasra fog esni.

Peti kihúzta magát. Úgy érezte, ettől a gondolattól legalább két évet öregedett. Körülnézett, vajon más is látja-e a változást, de az utasok nem foglalkoztak vele.

- Kizárt, hogy a boltban adnak nekem cigit, mert nem vagyok tizennyolc, ráadásul a pénztáros néni a szomszéd Verus anyukája - szontyolodott el - Mástól kell szereznem, de apun kívül senki sem dohányzik.

A Sapkás 4.

Másnap nulladik órával kezdett. Utálta az órarendjét, a korán kelést, a születésnapját és kicsit még a szüleit is.

Felszállt a buszra, leült az első szabad ülésre és a cuccát maga mellé hajította. Kész volt rá, hogy a mellette ülőt is utálja, mondjuk mert hangosan rágja az uzsonnáját vagy szipog, mikor észrevette, hogy a mellette ülő nem más, mint a Sapkás.

- Nem igazság - közölte átmenet nélkül.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a Sapkás.

- Semmi sem igazság. Se a szülinap, se az ajándék és még a nulladik óra sem.

Látta, hogy a Sapkás semmit sem ért.

- Kinéztem a Galaxy 2000-et körülbelül száz évvel ezelőtt, vagyis valamikor nyáron. Segítettem a nagyinak lekvárt főzni, anyának bevásárolni, apának kocsit mosni és minden alkalommal elmondtam nekik, hogy nagyon szeretem őket, de egy kicsit még jobban szeretném, ha megvennék nekem a Galaxy-t. Erre a születésnapomra képesek megvenni rókás marhaságot, valami Foxy-t, aztán persze azt mondják, hogy nem tudnak angolul és azt hitték, erre a kedves mesére és nem a csúnya lövöldözősre gondolok. Most várhatok egy hétig, hogy leszállítsák a boltba, mert persze a Galaxy hiánycikk.

A busz fékez, a Sapkás feláll és köszönés nélkül leszáll.

- Ennek meg mi baja? - fortyant fel Peti.

- Úgy volt, hogy az anyukája bejön hozzá tegnap, de végül a kocsmában kötött ki. Mindig ezt csinálja.

Peti ült a buszon és hiába zsongott-zsibongott körötte mindenki, nem hallott belőle semmit.

- Tuti azt hiszi, hogy elkényeztetett hülye gyerek vagyok – gondolta és fülig vörösödött.

Kinézett a busz ablakán. A Sapkás a téren állt, épp tüzet kért egy rossz arcú suhanctól, akitől Peti az időt sem merte volna megkérdezni. A Sapkás beszívta a füstöt, aztán hosszan maga elé engedte. Peti rájött, hogy kérhetne bocsánatot.

A Sapkás 3.

Ezután két hétig nem látta a Sapkást és nem is gondolt rá. A suliban kapott egy szaktanárit, mert megnézte, mivel van kitömve a bagoly a szertárban. Az osztályfőnök behívta a szüleit, és azt mondta, hogy Petinek mostantól két hónapig takarítania kell a szertárat. Ez persze rossz volt, de nem annyira, hogy feledtesse a születésnapját, ami egyre közeledett.

Kinézett egy videojátékot, a legdrágábbat, ami annyira sokba került, hogy csak levélben merte megírni a szüleinek, mennyire szeretné. A levél így szólt: 

Kedves Anya és Apa!

A fijuk egy nagyon kedves fiú, mert sokat segitett nekem a múltkor bevásárlás után cipelni a szatyrokat! És udvariassan viselkedett. Igazán megérdemli a Galaxy 3000 videojátékot, amire olyan nagyon vágyik. Tudom hogy egy ilyen játék nagyon sokba kerül de akkor inkább karácsonyra nem kér semmit.   Egy néni a térről 

A Sapkás 2.

Legközelebb egy héttel később találkoztak, szerda hajnalban.

Peti időben kiért a megállóba. Izgult. Remélte, hogy a Sapkás fenn lesz a buszon és ő bocsánatot kérhet a tetvekért.

A busz befutott, ő felszállt, körülnézett, de a Sapkás mellett már ültek. Egy másik intézetis. Mögéjük telepedett, hogy hallja, mit beszélnek.

- Az LL Junior CD-ért cserébe odaadod a telefonod? - kérdezte a Sapkás.

- Hülye vagy? Minek az nekem? Akkor töltöm le, amikor akarom.

- És ha a CD mellé neked adom az új cipőmet?

- Akkor sem. Különben is, minek neked telefon? Úgy sincs senkid, akit felhívhatnál.

- Neked talán van?

Aztán csönd. Rosszabb, mint a múltkor, amikor a sofőr a sorompónál levette a gyújtást.

A Sapkás 1.

Peti aznap nulladik órával kezdett. Hét helyett hatkor kelt, hogy a fél nyolcas busz helyett a félhetessel menjen. Persze megint rohannia kellett, de most legalább elérte a buszt, ami sokkal jobb annál, mint amikor nem éri el, mert akkor a semmiért izzad és fújtat, mint egy gőzgép. Jókedve lett, olyan jó, hogy azt sem nézte, ki mellé ül le és mire rájött, már késő volt. Előtte, mögötte intézetisek és persze mellette is, egy srác, aki mindig sapkát hordott, mert a tetvek miatt kopaszra nyírták a fejét. Peti csak ennyit tudott róla és azt, hogy annyiszor bukott, hogy a saját húgával jár egy osztályba.

A Sapkás szerencsére nem szólt hozzá, csak bámult ki az ablakon, mint akinek fáradt a tekintete és épp most nyújtózik.

Mamaki hangja

Mamaki és Jónás papa reggel érkeztek Villámvárba. Villámvárban napközben süt a nap, éjjel azonban úgy dörög és villámlik, hogy még a kutya is sárral tapasztja be a fülét. Azért jöttek, hogy unokáikra vigyázzanak, amíg a szülők dolgoznak.

- Sziasztok drágáim - köszön Mamaki.

- Szervusztok, kérlek - köszön Jónás papa.

- Képzeljétek, mozog az egyik fogam, de még nem esett ki - mondja Levendulácska, a lány unoka.

- Képzeljétek, pisilni kell - jelenti ki Bercó, a fiú unoka.

- Én olyan, de olyan fáradt vagyok - sóhajtja Johanna, a lánya és egy karosszékbe roskad.

- Mutasd azt a fogat. Hozzam a bilit? Feküdj le, édesem! - válaszolja Mamaki és közben mosolyog, bólogat.

Losz Álmosz 12.

Végre otthon

Mielőtt nyugovóra tért a csapat, Maris szót kért.

- Kedves Frenszisz! Nagy örömet szereztél ma nekem. Ötven esztendeje várok arra, hogy valaki kiállja a bátorság, okosság és jóság próbáját. Jutalmad az, hogy megváltottad magad és a többieket is. Ma éjfélkor mindannyian visszaváltoztok azzá, akik valójában vagytok…

Maris sírva fakadt a meghatottságtól, megtörölte szemeit, beletrombitált zsebkendőjébe és így folytatta.

- Szintén kedves Lukrécia! Mivel semmire nem emlékszel abból, hogy ki vagy és honnan jöttél, mehetsz Kázmérral Szőlőlugasba vagy belekukkanthatunk a múltadba a varázsgömbömön keresztül. Melyiket akarod?

- Kukkantsunk - suttogta Lukrécia.

- Akkor kérlek, fáradj a kabinomba.

Losz Álmosz 11.

Maris külseje mindnyájukat lenyűgözte. Egyik copfja barna, a másik szőke, a harmadik fekete, a negyedik pedig vörös volt, amelyhez négy különböző színű szem társult: az egyik kék, a másik fekete, a harmadik barna, a negyedik pedig zöld. Csikóhal mintás, tengerkék pongyolája igen ritka víz szövetből készült és Maris minden lépésénél valódi hullámokat vert. Legkülönösebb mégis Maris arca volt, amelynek színe és kifejezése percenként változott, hol narancs vidámságot, hol lila mélabút, hol vörös izgalmat, hol kék unalmat sugározott.

Losz Álmosz 10.

A matrózok épp a horgonyt szedték fel, amikor Frensziszéknek sikerült felkapaszkodniuk a fedélzetre.
- Jegyeket, bérleteket kérem! - szólalt meg mellettük egy hang, amelynek tulajdonosa egy marcona  matróz, amolyan vén tengeri medve volt. Kázmér tanácstalanul bámult Frensziszre, aki, hogy időt nyerjen, kutakodni kezdett a zsebeiben.
- Ha nincs jegyük, ne húzzák az időmet - dörrent Frensziszre a matróz.
- Mélyen tisztelt tengerész úr, higgye el, a parton még megvolt a jegyünk.
- Először is - kezdte a matróz - a nevem Óceánész, nem tengerész, egyszerűen azért, mert nem a tengeren, hanem az óceánon hajózok. Másodszor is ha nincsen jegye, akkor szálljon  le. Harmadszor pedig… harmadszor pedig…. - a matróz megvakarta a fejét - A harmadikat mindig elfelejtem…

Losz Álmosz 9.

Indulás hazafelé

Frenszisz hamuszürke arccal kászálódott le a kocsiról. Kázmér vállán Zacskó papagájjal idegesen rótta a köröket és amikor meglátta barátját, egyből odaszaladt.

- Mi volt? Mi történt odafönn? Mennünk kell, a hajó pár perc múlva indul.

Frenszisz azonban nem válaszolt, csak kábán totyogott, mint aki azt sem tudja, melyik lába melyik. A papagáj felcserregett és korholón pillantott Kázmérkára. A cserregés akárminek hangozhatott volna, ha nem tudták volna pontosan, minek is hangzik.

- Jól van már... - dünnyögte Kázmér - Megértettem és békén hagyom. Gyere, üljünk le és várjunk. 

Frenszisz is leereszkedett egy magányos kőre és először csak bámult a semmibe, aztán elpityeredett, végül hangosan felzokogott. Könnyei a szakállába hullottak, onnan meg a poros földre.

Losz Álmosz 8.

A három barát a cirkuszi szekérnél kötött ki. A szekér mellett sürögtek-forogtak a mutatványosok, egy kardnyelő épp kardjait, a kutyaidomár pedig bodros uszkárjait rángatta a kocsiból a térre. Zacskó nem tágított a szekér mellől.

- Azt akarod, hogy felmásszunk? - kérdezte Kázmér. A papagáj rikácsolni kezdett és Frenszisz fejére röppent.

- Azt akarja, hogy én másszak fel - állapította meg Frenszisz.

Mikor a cirkuszosok végre mindent lepakoltak, Frenszisz felkászálódott a szekérre. Fenn olyan por, bűz és félhomály fogadta, hogy önkéntelenül köhögni kezdett.

Losz Álmosz 7.

Losz Álmosz Vándor Cirkusza

- Irány az Illanó Barátok Tere! Zacskó talán már vár engem.

Kázmér lendülete azonban gyorsan lelohadt. Hogyan találja meg az Illanó Barátok Terét, hogyha ma máshol van, mint ahol tegnap volt?

- Majd kérdezősködöm - határozott gyorsan. Először egy gyümölcsárus nénit, aztán egy újságárus férfit, végül pedig egy tízév körüli kislányt kérdezett meg, de sajnos egyikük sem tudott segíteni. Utoljára egy lassan csoszogó, hajlott hátú, fehérhajú öregapóhoz ment oda.

- Tessék mondani, tetszik tudni, hogy merre van az Illanó Barátok Tere? - kérdezte.

A bácsi felpislogott és fájdalmas hangon elismételte.

- Az Illanó Barátok Tere? Azt sajnos nem tudom, pedig jómagam is azt keresem…

Kázmér nagyon megörült a hírnek. Végre nincs egyedül.

Losz Álmosz 6.

Kázmér lánnyá változott

- Kislányom, ébresztő, ki az ágyból!

Kázmér álmosan dörzsölte szemeit kiságyában. Először a kezét pillantotta meg és ámulva forgatta maga előtt.

- Tegnap még nem ilyen volt…

Aztán eszébe jutott, hogy hol van és mi történt vele. Felpattant az ágyból és berontott egy ajtón, amiről azt hitte, a fürdőszobába visz. Ehelyett azonban újdonsült testvérei hálószobájában kötött ki.

- Mi van, hugi? Megijedtél? - kérdezték nevetve.

Kázmér bevágta az ajtót és egy másikkal próbálkozott - ezúttal sikerrel. A tükörhöz rohant és kezét arcához kapva felsikított.

- Úristen! Lányt csináltak belőlem!

Saját arca helyett egy hatéves forma, kékszemű, szőkehajú kislány nézett vele farkasszemet. Tapogatta orrát, húzogatta a fülét, pislogott nagyokat... Semmi kétség, mára ezt az arcot, ezt a testet és ezt az otthont kapta.

Losz Álmosz 5.

Kázmér azt hitte, nem érheti több meglepetés, amikor kutyájával egy meglehetősen furcsa térre érkezett.

- Illanó Barátok Tere - betűzte Kázmér - Ez meg mi a csodát jelenthet?

Az Illanó Barátok Terén számos ember szaladgált tanácstalanul és hol egyik, hol másik egy nevet kiáltott a tömegbe.

- Mi történik itt? - fordult Kázmér a mellette álló úrhoz. A férfi kockás sapkát és csíkos felöltőt viselt, szájából pipa lógott és bogárszemei alig látszódtak a füsttől. Krákogott, aztán odahajolt kisfiúhoz.

- Az Illanó Barátok Terén mindenki az eltűnt barátját vagy családtagját szeretné megtalálni. Illetve azok, akik még nem adták fel a múlttal vívott harcot. Én például az apámat keresem - suttogta a férfi, azzal kékes füstpamacsokat eregetve odébbállt.

Losz Álmosz 4.

Losz Álmosz szigete

Ennél a pontnál kitérőt kell tegyünk Losz Álmosz szigetével kapcsolatban, különben könnyen zűrzavar támadhat az olvasó fejében.

Mikor történetünk játszódik, Losz Álmosz a világ első három csodája közé tartozott - Rekkenő Hóság városa és Csámcsong, a Kínai Nagy Hal után.

Az óceánparti Rekkenő Hóság városa nevét arról kapta, hogy még a legmelegebb nyári kánikulában is hó fedte be, Csámcsong, a több száz kilométer hosszú, békés Kínai Nagy Hal pedig a hátán lévő utazó városokról vált híressé.

Losz Álmosz, az álmok szigete azonban még Rekkenő Hóságnál és Csámcsongnál is sokkal jobban érdekelt minden kalandvágyó kalandort és tudásvágyó tudóst. Hogy miért? Kezdjük az elejéről.

Losz Álmoszt egykor csak bennszülöttek lakták, akik szigetüket Unosz Naposznak hívták. Az Unosz Naposz magyarul Egy Napot jelent és arra utal, hogy Losz Álmoszban minden és mindenki csak egy napig tart, mert másnapra új külsőt kap. Így van ez az emberekkel, állatokkal, fákkal, növényekkel, de még magukkal a házakkal és terekkel is. Éppen ezért veszélyes sokáig tartózkodni a szigeten, mert idővel a múlt elhalványul és az ember elfelejti, ki is valójában, honnan jött és hová tart.

Losz Álmosz 3.

- Szundítok egyet vacsora előtt – közölte Gergő apukája a 313-as kabinba érve.
Gergő alig tudta leplezni örömét. Végre tud játszani a kutyussal és beszélgetni a szökevénnyel.
A két fiú hamar barátságot kötött. Gergő elmesélte, hogy apukája nem más, mint Nánási Nándi, a híres feltaláló, akit a világot járva gyűjt ötleteket találmányaihoz,  Kázmér pedig összefoglalta szökésének rövid történetét.
Végül elszállásolási főhaditervet készítettek, ami azt jelentette, hogy éjszakára Zacskó és Kázmér a gardróbszoba törülközői és paplanjai közé bújtak.

Losz Álmosz 2.

Úton Losz Álmosz felé

Kázmér csomagját egy nadrág, egy pulcsi, egy fogkefe, egy zseblámpa, a nagyapjától kapott bugylibicska és maga Zacskó, a tacskó tette ki, aki csak orra hegyét dugta ki a bezipzározott hátizsákból.

Egy levelet hagyva szülei ebédlőasztalán a kisfiú fogta csomagját és kiosont a házból. Mivel távolról már hallatszott a hajó tülkölése, Kázmér megszaporázta lépteit, azonban a kikötőhöz érve hirtelen megtorpant. A mólónál tábla fogadta, rajta egy áthúzott kutyával és kisgyerekkel.

Losz Álmosz 1.

Losz Almosz

Kázmér és kutyája, Zacskó a tacskó Szőlőlugas nevű falu egyik házikójában élt egy kedvesen szigorú apával és szigorúan kedves anyával. Szőlőlugas olyan apró volt, hogy mindössze kilencvenkilenc felnőtt, kilencvenkilenc gyermek és kilencvenkilenc idős ember lakta.

Kázmér egy ideig boldogan, aztán kissé elégedetlenül, végül pedig kifejezetten rosszkedvűen töltötte napjait Szőlőlugasban. Hogy mi volt rosszkedvének oka? Nagyon egyszerű! Kázmér egész egyszerűen unatkozott. Amióta látta a tévében, hogy mennyi izgalmas hely van még a Földön, szünet nélkül csak kesergett, sírt és panaszkodott.

- Szőlőlugas egy porfészek - nyavalygott anyjának.

- Szőlőlugas az unalom tengere - jajveszékelt apjának.

- Szőlőlugas a világ legborzasztóbb helye - fakadt ki Zsoltnak, a postásnak, aki egyébként legjobb barátja volt.

A tüsszögő muskátli

A tüsszögő muskátli

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy muskátli. Terebélyes, tűzpiros és olyan szép, hogy a virágbolt vendégei a csodájára jártak. Egy napon aztán…

- Mennyi ez a virág? Megveszem a feleségemnek!

Egy úr állt a muskátli mellett és őt nézegette.

A muskátlit selyempapírba bugyolálták, masnit kötöttek rá és egy autó csomagtartójába tették.

- Ez lesz az új otthonod. Remélem, tetszik - szólalt meg a férfi, mikor megérkeztek, majd felnyalábolta és bevitte a virágot.

A muskátlinak tetszett új otthona. Gazdái megtöltöttek egy ládát ízes, fekete földdel, őt magát beleültették, meglocsolták és házuk kertre néző ablakába tették. A virág úgy érezte, azért került az ablakba, mert a kert összes növényénél jobban szeretik.

Karácsony

Karácsony

Hatodik nap

Karácsony délelőtt Peti magára marad. Mama eltűnik a fészerben és megkéri, hogy ne zavarja, Gergőék meg templomba mennek. Otthon ilyenkor Peti tévét néz, de a Mamának nincs tévéje. A ház előtt elmegy egy autó, Peti az ablakhoz szalad. Nem anyuék jöttek. Ott marad, míg nem jön a következő, de abban sem ők ülnek. Hol az ablakot, hol a tüzet figyeli. Aztán már csak a tüzet. Sárga, vörös, narancs...
- Peti jól evett és nagyon jól viselkedett – mondja a nagymama.
Peti felébred. Megjöttek végre! Nem nyitja ki a szemét, néha jó hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgetnek.
- Igaz, hogy Gergő alatt beszakadt a jég? – kérdezi anyu. Peti kinyitja a szemét.
- Igaz és én mentettem ki, meg egy bácsi – vágja rá.

Karácsony

Ötödik nap

Készülődünk

Karácsony előtt

- Mondd csak, Peti, tudod már, hogy mit adsz a szüleidnek Karácsonyra?
Reggel van, mama az ágy szélén ül és a haját fonja.
- De nekem nincsen pénzem – feleli Peti.
- Ki beszél itt pénzről? Ebben a szobában mindent nagyapád és én készítettünk abból, amink volt és amit találtunk.
Peti kibújik az ágyból és nagyanyja mellé ül.
- Meséld el!
Mama befejezi a fonatot és míg helyére teszi a fésűt, úgy néz, mintha azt is látná, ami a falon túl történik. Ilyen a tekintete, mikor mesél, Peti már ismeri.