Losz Álmosz 3.

- Szundítok egyet vacsora előtt – közölte Gergő apukája a 313-as kabinba érve.
Gergő alig tudta leplezni örömét. Végre tud játszani a kutyussal és beszélgetni a szökevénnyel.
A két fiú hamar barátságot kötött. Gergő elmesélte, hogy apukája nem más, mint Nánási Nándi, a híres feltaláló, akit a világot járva gyűjt ötleteket találmányaihoz,  Kázmér pedig összefoglalta szökésének rövid történetét.
Végül elszállásolási főhaditervet készítettek, ami azt jelentette, hogy éjszakára Zacskó és Kázmér a gardróbszoba törülközői és paplanjai közé bújtak.


Az út során Gergő apukája csak egyszer fogott gyanút, amikor az ágyneműs szekrényben párnahuzatot keresett és huzat helyett Zacskó fülét fogta meg. Zacskó persze sértődötten felhorkant, mire Nándi bácsi ordítva kikapta a kezét és fejvesztve rohant a fiához, hogy nézze meg, milyen dzsungel lakta vadállat fészkelte be magát a szekrénybe.
Gergő egyből tudta mi történt. Visszament a szekrényhez, megsimogatta Zacskó fejét, adott neki egy falat csokoládét, remegő apját pedig megnyugtatta, hogy csak egy nagyobbacska, igazán barátságos afrikai ugróegér tanyázott a szekrényben, aki kérésére máris egy kabinnal  arrébb költözött.
- De hát morgott! – hitetlenkedett Nándi bácsi – Nem őrültem meg, a saját fülemmel hallottam! Az egerek nem tudnak morogni, csak cincogni!
- Az afrikai ugróegerek morogni is tudnak – magyarázta Gergő és belepirult saját hazugságába.
- Tényleg? Biztos ez?
- Igen, apu, biológia órán tanultuk - vágta rá Gergő immár pipacsvörös arccal.
- Hogy te miket tudsz … - dünnyögte az apja – Érdekesek ezek a modern biológiaórák.
- Hát igen, érdekesek… Apa, tudod mit? Először menjünk vacsorázni és majd utána megágyazunk – terelte a szót Gergő és már húzta is apját karjánál fogva az ajtó felé.
- Talán igazad van. Lehet, hogy az éhségtől hallucináltam… Mindenesetre Losz Álmoszban körülnézek a hallókészülékek között is – tűnődött el szegény Nándi bácsi.
A vacsoráról Gergő sok finom falatot csempészett újdonsült barátainak. Zacskó kolbászt és sonkát, Kázmérka pedig süteményt, csirkecombot és némi kenyeret kapott.
-    Köszönöm szépen. És jó tett helyébe jót várj – suttogta neki Kázmérka, mert rájött, hogy ő maga sajnos nem tudja meghálálni a szívességet.
De Gergőnek nem is volt rá szüksége. Egyvalamire vágyott volna, Zacskóra. Mivel azonban tudta, hogy a kis kutyus sosem lehet az övé, beérte a kaland örömével.

Folyt. köv.