Losz Álmosz 4.

Losz Álmosz szigete

Ennél a pontnál kitérőt kell tegyünk Losz Álmosz szigetével kapcsolatban, különben könnyen zűrzavar támadhat az olvasó fejében.

Mikor történetünk játszódik, Losz Álmosz a világ első három csodája közé tartozott - Rekkenő Hóság városa és Csámcsong, a Kínai Nagy Hal után.

Az óceánparti Rekkenő Hóság városa nevét arról kapta, hogy még a legmelegebb nyári kánikulában is hó fedte be, Csámcsong, a több száz kilométer hosszú, békés Kínai Nagy Hal pedig a hátán lévő utazó városokról vált híressé.

Losz Álmosz, az álmok szigete azonban még Rekkenő Hóságnál és Csámcsongnál is sokkal jobban érdekelt minden kalandvágyó kalandort és tudásvágyó tudóst. Hogy miért? Kezdjük az elejéről.

Losz Álmoszt egykor csak bennszülöttek lakták, akik szigetüket Unosz Naposznak hívták. Az Unosz Naposz magyarul Egy Napot jelent és arra utal, hogy Losz Álmoszban minden és mindenki csak egy napig tart, mert másnapra új külsőt kap. Így van ez az emberekkel, állatokkal, fákkal, növényekkel, de még magukkal a házakkal és terekkel is. Éppen ezért veszélyes sokáig tartózkodni a szigeten, mert idővel a múlt elhalványul és az ember elfelejti, ki is valójában, honnan jött és hová tart.

Kázmér tudta ezt jól, de nem bánta, mert Szőlőlugas után minden jobbnak tűnt. Másnap, amikor hajójuk kikötött, elbúcsúzott Gergőtől és nekivágott a városnak.

Losz Álmosz első látásra semmiben sem tért el más szigetektől, Kázmér mégis a világ legcsodálatosabb helyének látta.

- Nézd, milyen szép fa! És ott az a játszótér! Szőlőlugasban ilyen nincs! - lelkendezett Zacskónak, aki nem értette gazdáját. Ő maga nem látott Losz Álmoszban semmi különöset, olyat pedig végképp nem, ami Szőlőlugasban ne lett volna.

Losz Álmosz azonban nem lett volna az álmok városa, ha nem tartogat számukra semmiféle meglepetést. Az első furcsaságba akkor botlottak bele, amikor a sok sétától megéhezve betértek egy útjukba akadó üzletbe.

- Egy-szer Bolt, Hol Nem Bolt - betűzte a feliratot Kázmér és izgatottan belépett. Az üzletben némi csalódottsággal vette tudomásul, hogy minden éppen olyan, mint egy hagyományos közértben. Levett a polcról kutyaeledelt, magának földi mogyorót, csokoládés kekszet és jégkrémet, fizetni azonban nem tudott, mert pénztárat sehol sem talált.

- Bocsánat, hol itt a pénztár? - kérdezte megszeppenve az egyik fehér köpenyes eladót.

- Fizetni? Losz Álmoszban? - a boltos felkacagott - Csak nem ma érkeztél? - kérdezte heherészve. Kázmérka bólintott.

- Sejtettem… Édes fiam, Losz Álmoszban semmiért sem kell fizetni. Minek is kellene, ha egyszer holnapra sem a pénz, sem a bolt, de még én magam sem leszek az, ami ma.

Kázmér a fejére csapott.

- Tényleg! Hogy a bácsinak mekkora igaza van! - nevetett fel - Losz Álmosz a legcsodálatosabb hely a világon! Köszönöm a segítséget és csókolom! - kurjantotta boldogan és kezében a finomságokkal kiszaladt az utcára.

- Hallottad ezt, Zacskó? Minden ingyen van!

Kivette hátizsákjából kutyáját és örömében feldobta a magasba. Szegény Zacskó fülei zuhanáskor úgy kifeszültek, mint két vitorla, de ő is boldogan ugatott. Ha Kázmér örül, ő is örül. Ennyit minden tisztességes eb megtehet a gazdájáért.

Kázmér nap közben betért még párszor az Egyszer Bolt, Hol Nem Boltba, hogy zsebeit és táskáját megtömje nyalánkságokkal.

- Ha egyszer visszatérek Szőlőlugasba, mégse menjek üres kézzel - magyarázta Zacskónak, mert elfelejtette, hogy holnapra írmagja sem marad majd ma szerzett zsákmányának.

Folyt. köv.