A Sapkás 4.

Másnap nulladik órával kezdett. Utálta az órarendjét, a korán kelést, a születésnapját és kicsit még a szüleit is.

Felszállt a buszra, leült az első szabad ülésre és a cuccát maga mellé hajította. Kész volt rá, hogy a mellette ülőt is utálja, mondjuk mert hangosan rágja az uzsonnáját vagy szipog, mikor észrevette, hogy a mellette ülő nem más, mint a Sapkás.

- Nem igazság - közölte átmenet nélkül.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a Sapkás.

- Semmi sem igazság. Se a szülinap, se az ajándék és még a nulladik óra sem.

Látta, hogy a Sapkás semmit sem ért.

- Kinéztem a Galaxy 2000-et körülbelül száz évvel ezelőtt, vagyis valamikor nyáron. Segítettem a nagyinak lekvárt főzni, anyának bevásárolni, apának kocsit mosni és minden alkalommal elmondtam nekik, hogy nagyon szeretem őket, de egy kicsit még jobban szeretném, ha megvennék nekem a Galaxy-t. Erre a születésnapomra képesek megvenni rókás marhaságot, valami Foxy-t, aztán persze azt mondják, hogy nem tudnak angolul és azt hitték, erre a kedves mesére és nem a csúnya lövöldözősre gondolok. Most várhatok egy hétig, hogy leszállítsák a boltba, mert persze a Galaxy hiánycikk.

A busz fékez, a Sapkás feláll és köszönés nélkül leszáll.

- Ennek meg mi baja? - fortyant fel Peti.

- Úgy volt, hogy az anyukája bejön hozzá tegnap, de végül a kocsmában kötött ki. Mindig ezt csinálja.

Peti ült a buszon és hiába zsongott-zsibongott körötte mindenki, nem hallott belőle semmit.

- Tuti azt hiszi, hogy elkényeztetett hülye gyerek vagyok – gondolta és fülig vörösödött.

Kinézett a busz ablakán. A Sapkás a téren állt, épp tüzet kért egy rossz arcú suhanctól, akitől Peti az időt sem merte volna megkérdezni. A Sapkás beszívta a füstöt, aztán hosszan maga elé engedte. Peti rájött, hogy kérhetne bocsánatot.