Karácsony

Karácsony

Hatodik nap

Karácsony délelőtt Peti magára marad. Mama eltűnik a fészerben és megkéri, hogy ne zavarja, Gergőék meg templomba mennek. Otthon ilyenkor Peti tévét néz, de a Mamának nincs tévéje. A ház előtt elmegy egy autó, Peti az ablakhoz szalad. Nem anyuék jöttek. Ott marad, míg nem jön a következő, de abban sem ők ülnek. Hol az ablakot, hol a tüzet figyeli. Aztán már csak a tüzet. Sárga, vörös, narancs...
- Peti jól evett és nagyon jól viselkedett – mondja a nagymama.
Peti felébred. Megjöttek végre! Nem nyitja ki a szemét, néha jó hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgetnek.
- Igaz, hogy Gergő alatt beszakadt a jég? – kérdezi anyu. Peti kinyitja a szemét.
- Igaz és én mentettem ki, meg egy bácsi – vágja rá.


Anya odaszalad, megöleli, apu meg egy puszit nyom a fejére. A ruhája cigi és öblítő szagú, olyan, mintha otthon lenne.
- Ugye itt alszotok? – kérdezi Peti.
- Persze! Az angyalok csak este hozzák az ajándékokat.
- Az angyalok? De itt mi magunk készítettünk őket.
- Mi és az angyalok, akik segítettek nekünk és eljönnek akkor is, mikor átadjuk őket – helyesbít a nagymama. 
Csöngetnek. Gergő áll a küszöbön.
- Anyuék átküldtek játszani. Azt mondták, hogy legalább egy órát maradjak.
Mama egy tálcán hoz nekik süteményt és szörpöt, aztán átküldi őket a kisszobába.
- Öltözzetek fel a jelmezetekbe és segítsetek Kormosnak is. Mindent megtaláltok a nagy szekrényben – mondja nekik.
Peti nem szereti a kisszobát, mert nem színes és nincs benne kályha. Megeszik a süteményt, megisszák a szörpöt, aztán zsebre tett kézzel nézik az ablakból a hóesést.
- Téged mindig elküldenek otthonról Karácsonykor? – kérdezi Peti.
- Igen. Régen a nagymamámmal együtt küldtek el, de ő most beteg. Téged?
- Engem régen lefektettek aludni és mire felébredtem, kezdődött a Karácsony, de most valahogy előbb ébredtem és azt hiszem, ezért kellett ide átjönnöm. Azért ez nem igazság, ugye?
Gergő bólint. Öltözni kezdenek, Peti fehérbe, Gergő feketébe, aztán majd cserélnek, mielőtt átmennek Gergőékhez, mert az ő anyukájának is a jó fiú a kedvence. Utoljára Kormost hagyják, aki a ruhásszekrény egyik polcán dorombol. Mire mindennel végeznek, Mama megérkezik. Úgy mosolyog, hogy ha Peti nem lenne épp megsértődve, biztos ráragadna. Mintha csengettyű szólna, mikor belépnek a nappaliba és ettől mindent elfelejtenek. A szoba végében, az ablak előtt egy feldíszített fenyőfa áll, alatta becsomagolt ajándékok. Apa és nagymama kezében gyertya van és énekelnek valamit, aminek Peti csak a dallamát ismeri, a szövegét nem. Mindenki olyan és mégsem olyan, mint mielőtt kimentek. Peti oldalra sandít, hátha Gergő is észreveszi, de Gergő nem figyel rá. Anya Petire néz, apa anyára, Peti Gergőre, Gergő meg egy szaloncukorra. Egyedül Mama nem néz senkire, vagyis mintha mindenkire nézne egyszerre.
A színdarab az első ajándék. Senki sem sül bele a szövegébe, kivéve Kormost, aki az előadás felénél nyávogva letépi magáról a fátylat és kirohan a szobából. Ezen mindenki nevet, anya a legjobban, Peti pedig meglepődik, mert anya a sorozaton sosem szokott nevetni, csak sóhajtozni. Az ajándékbontás után aztán átmennek Gergőékhez és ott is előadják a darabot. Az ő macskájuk jobban viselkedik, de Gergő anyukája így is nevet. Apa nagyon örül a botnak, már másnap ki akarja próbálni, ezért Gergő apukája azt javasolja, hogy menjenek el mindannyian együtt kirándulni a Mátrába. Ettől a két fiú olyan boldog lesz, mint az összes többi ajándéktól együttvéve és még akkor is énekelnek, amikor fürödniük kell, pedig azt mindketten utálják.