Lamúr, a szerelmes amúr

Lamúr

Lamúr, az amúr egy nagy tóban élt családjával és barátaival. Mikor felcseperedett és elhagyta a szülői házat, elindult menyasszonyt keresni, ami nem volt egyszerű feladat, ugyanis Lamúr minden szembejövő hal kisasszonyba beleszeretett. 

Hétfőn a harcsának, kedden a keszegnek, szerdán a szélhajtó küsznek, csütörtökön a csukának, pénteken pedig a pontynak udvarolt. Szombatra úgy elfáradt, hogy úgy döntött, átalussza a napot. Egyszer csak kopogást hallott az ablakán. Barátnői verték az ablakot, mert egyaránt hiányolták lovagjukat. Lamúr ijedten mászott ki ágyából és nem győzött bocsánatot kérni a halleányoktól, akik hallani sem akartak többé a szélhámos fiúról. 

A hallegény szomorúan és magányosan úszkált a tóban, amikor egy kedves hang megszólította. - Miért búsulsz, halfiú? Egy gyönyörű amúrlány úszott mögötte a tóban, akibe Lamúr természetesen azon nyomban beleszeretett. - Egy életem, egy halálom - gondolta - Vagy ő lesz a feleségem, vagy senki más! Megkérte hát a lány uszonyát, aki igent mondott és hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Ma is élnek, ha meg nem haltak.