 |
| Emil, a krumplibogár |
- Holnap
van a harmadik szülinapom! - kiáltott fel - Ezt meg kell ünnepelni!
Emil a
háza előtt álló meggyfához szaladt, kért tőle három zöld
levelet és sebesen körmölni kezdte a szülinapi meghívók
szövegét.
"Kedves
Barátom! Szeretettel várlak holnap ebédidőben a születésnapomra!
Hozz valami finomságot ajándékba! Emil".
A
krumplibogár megkérte a szelet, hogy vigye el a meghívókat három
legjobb barátjának: a katicának, a méhecskének és a póknak.
Másnap
reggel feldíszítette kicsi krumpliházát és izgatottan várta a
vendégeket. A pók, a katica és a méhecske egyszerre érkeztek meg
Emilhez. Mindannyian egy-egy dobozt szorongattak, benne barátjuknak
szánt ajándékkal.
-
Tetűfelfújt - suttogta a katica.
-
Mézeskalács - rebegte a méhecske.
-
Szúnyogsült - tette hozzá a pók.
Emil
teljesen elképedt. Tetűfelfújt? Mézeskalács? Szúnyogsült?
Talán nem jól olvasták a meghívót, amin az állt, hogy
finomságot hozzanak?
A
vendégek türelmesen várták, hogy barátjuk megkóstolja az
ajándékokat, de Emil csak toporgott.
- Egy kis
krumplicukrot nem hoztatok véletlenül? - motyogta.
A katica,
a méhecske és a pók döbbenten bámultak egymásra, végül a pók
egyik lábával a fejére csapott.
- Ne
haragudj, drága barátom, elfelejtettük, hogy ami nekünk finom, az
neked nem az.
Emil
megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Semmi
baj! Amit hoztatok, megehetitek, aztán együtt készítsünk nekem
egy hatalmas adag krumplicukrot, krumplifánkot és krumplis
derelyét.
Így is
történt. A krumplibogár és barátai egész délután
sütöttek-főztek és annyi ételt készítettek, hogy még Emil
negyedik születésnapjára is maradt belőle. Aki nem hiszi, járjon
utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése