A Sapkás 5.

Vesz egy doboz cigit és a Sapkásnak adja. Csak úgy, ajándékba. Nem is! Először megkínálja, ahogy a tegnap esti filmben a nyomozó megkínálta a társát, és csak aztán adja neki a dobozt.A Sapkás hasra fog esni.

Peti kihúzta magát. Úgy érezte, ettől a gondolattól legalább két évet öregedett. Körülnézett, vajon más is látja-e a változást, de az utasok nem foglalkoztak vele.

- Kizárt, hogy a boltban adnak nekem cigit, mert nem vagyok tizennyolc, ráadásul a pénztáros néni a szomszéd Verus anyukája - szontyolodott el - Mástól kell szereznem, de apun kívül senki sem dohányzik.

A Sapkás 4.

Másnap nulladik órával kezdett. Utálta az órarendjét, a korán kelést, a születésnapját és kicsit még a szüleit is.

Felszállt a buszra, leült az első szabad ülésre és a cuccát maga mellé hajította. Kész volt rá, hogy a mellette ülőt is utálja, mondjuk mert hangosan rágja az uzsonnáját vagy szipog, mikor észrevette, hogy a mellette ülő nem más, mint a Sapkás.

- Nem igazság - közölte átmenet nélkül.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a Sapkás.

- Semmi sem igazság. Se a szülinap, se az ajándék és még a nulladik óra sem.

Látta, hogy a Sapkás semmit sem ért.

- Kinéztem a Galaxy 2000-et körülbelül száz évvel ezelőtt, vagyis valamikor nyáron. Segítettem a nagyinak lekvárt főzni, anyának bevásárolni, apának kocsit mosni és minden alkalommal elmondtam nekik, hogy nagyon szeretem őket, de egy kicsit még jobban szeretném, ha megvennék nekem a Galaxy-t. Erre a születésnapomra képesek megvenni rókás marhaságot, valami Foxy-t, aztán persze azt mondják, hogy nem tudnak angolul és azt hitték, erre a kedves mesére és nem a csúnya lövöldözősre gondolok. Most várhatok egy hétig, hogy leszállítsák a boltba, mert persze a Galaxy hiánycikk.

A busz fékez, a Sapkás feláll és köszönés nélkül leszáll.

- Ennek meg mi baja? - fortyant fel Peti.

- Úgy volt, hogy az anyukája bejön hozzá tegnap, de végül a kocsmában kötött ki. Mindig ezt csinálja.

Peti ült a buszon és hiába zsongott-zsibongott körötte mindenki, nem hallott belőle semmit.

- Tuti azt hiszi, hogy elkényeztetett hülye gyerek vagyok – gondolta és fülig vörösödött.

Kinézett a busz ablakán. A Sapkás a téren állt, épp tüzet kért egy rossz arcú suhanctól, akitől Peti az időt sem merte volna megkérdezni. A Sapkás beszívta a füstöt, aztán hosszan maga elé engedte. Peti rájött, hogy kérhetne bocsánatot.

A Sapkás 3.

Ezután két hétig nem látta a Sapkást és nem is gondolt rá. A suliban kapott egy szaktanárit, mert megnézte, mivel van kitömve a bagoly a szertárban. Az osztályfőnök behívta a szüleit, és azt mondta, hogy Petinek mostantól két hónapig takarítania kell a szertárat. Ez persze rossz volt, de nem annyira, hogy feledtesse a születésnapját, ami egyre közeledett.

Kinézett egy videojátékot, a legdrágábbat, ami annyira sokba került, hogy csak levélben merte megírni a szüleinek, mennyire szeretné. A levél így szólt: 

Kedves Anya és Apa!

A fijuk egy nagyon kedves fiú, mert sokat segitett nekem a múltkor bevásárlás után cipelni a szatyrokat! És udvariassan viselkedett. Igazán megérdemli a Galaxy 3000 videojátékot, amire olyan nagyon vágyik. Tudom hogy egy ilyen játék nagyon sokba kerül de akkor inkább karácsonyra nem kér semmit.   Egy néni a térről 

A Sapkás 2.

Legközelebb egy héttel később találkoztak, szerda hajnalban.

Peti időben kiért a megállóba. Izgult. Remélte, hogy a Sapkás fenn lesz a buszon és ő bocsánatot kérhet a tetvekért.

A busz befutott, ő felszállt, körülnézett, de a Sapkás mellett már ültek. Egy másik intézetis. Mögéjük telepedett, hogy hallja, mit beszélnek.

- Az LL Junior CD-ért cserébe odaadod a telefonod? - kérdezte a Sapkás.

- Hülye vagy? Minek az nekem? Akkor töltöm le, amikor akarom.

- És ha a CD mellé neked adom az új cipőmet?

- Akkor sem. Különben is, minek neked telefon? Úgy sincs senkid, akit felhívhatnál.

- Neked talán van?

Aztán csönd. Rosszabb, mint a múltkor, amikor a sofőr a sorompónál levette a gyújtást.