2017. november 1.

Cset a fészen


- Hello! Vagy?
- Aham.
- Képzeld, önkéntes melózok.
- ?
- Gondoltam, segítek valakin.
- ?
- Igen. Éppen befejeztem a köröm lakkozást, amikor látok a fészen egy posztot. Az a harmadikos, hosszú hajú, szőke srác osztotta meg. Tudod, a Tomi.
- Persze, hogy tudom. Folyton róla beszélsz.
- Szóval ő. Cuki, nem? Ő is csinálja. Segít másokon. Ez cuki, nem? És az a legjobb, hogy tulajdonképpen semmit sem kellett csinálnom. Csak kattintottam párat, aláírtam valamit és kész. Most aztán látja, hogy én is benne vagyok ebben a segítő csapatban. Jó, mi?
- Aham. Anyám most húzta le a klotyót. Ezután szokott becsörtetni, hogy aludjak már. Mi a meló?
- Ööö, valakin segítünk. Gyerek asszem vagy egy delfin. A lényeg, hogy a Tomi is benne van. Érted? A Tomi!!! Ez majdnem olyan, mint egy randi. Sőt, több annál. Együtt dolgozunk. Itt vagy még?
- Nem, nincs itt. Az anyja vagyok. Este 11 van. Lili megy aludni. Szép álmokat!
2017. október 17.

Teca néni


Teca néni napok óta szobájában feküdt. Napfény csak a redőny résein át szűrődött be. Ő kérte, hogy így legyen. Gyerekkorára emlékeztette, amikor anyja vasárnaponként hagyta lustálkodni az ágyban, hogy nézhesse az ablak előtt táncoló porszemeket.
- Hamarosan visznek a temetőbe – gondolta és maga sem tudta, miért, elmosolyodott. Már nem félt a haláltól, inkább érdekelte és csodálkozott, hogy kíváncsiságával egyedül maradt.
A családtagok és a fizetett ápolónő időnként feltűntek a szobájában, lemosdatták, enni hoztak vagy inni, de egyikük sem maradt soká. A néni tudta, hogy mi zavarja őket. A szag. Ő már megszokta, de a többiek nem. Féltek a bűztől és féltek tőle is. Amikor azt hitték, alszik, kutatva keresték arcában az ismerős vonásokat, de csalódniuk kellett. Ez a Teca néni már nem az a Teca néni, aki kondérban főzte a csirkepaprikást, egyedül hordta be a tüzelőt és télen is papucsban szaladgált. A haldokló Teca nénit nem ismerték és nem is akarták megismerni. Sőt, haragudtak rá, hogy ellopta a régit, az erőset. Megkönnyebbülten húzták be maguk mögött az ajtót, nehogy véletlen az ő jelenlétükben haljon meg.
- Beszari banda – motyogta Teca néni, épp úgy, mint nyolcvan éve, a padlásablakban kucorogva. A testvéreivel bújócskázott, egyedül őt nem találták, nem hitték, hogy öt évesen képes egyedül felmászni.
- Bátorság  – suttogta végül és örökre elaludt.
2017. október 1.

A postás


Tibi tulajdonképpen szerette a munkáját. Erre akkor jött rá, amikor a barátjával péntek este kiültek sörözni a Vigadó teraszára. Nyár volt, meleg, a sör gyorsan a fejükbe szállt.
- Tulajdonképpen szeretem a munkámat – mondta tagoltan Misinek – Biciklizni jó, borravalót kapni jó, az öregasszonyokkal jól kijövök, világéletemben korán keltem, csak... - és itt elakadt.
- Csak? - kérdezte a barátja.
- Csak az a kutya ne lenne. A Jávor Eszti néni kutyája. Úgy hívják, Sátán.
- Miért? Ugat?
- Az hagyján! Harap is.
- Mekkora?

2017. szeptember 20.

Kegyelem


János az ágyon ült és érezte, hogy baj van. Apja a szomszédos ágyon horkolt, cipőstül vetette el magát, mikor hajnalban részegen hazaért. Mindjárt fél nyolc, rohannia kell a suliba. Ha még egy igazolatlan napot szerez, kirúgják és anya megöli. Ez biztos.
- Bassza meg – szakadt ki belőle. A ruhásszekrény zárva. Biztos apa zárta be éjjel, összekeverte a bejárati ajtóval.
- Kelj fel! Hol a kulcs? – rázta meg az apját, aki tehetetlenül átfordult a másik oldalára és aludt tovább.
2017. szeptember 19.

Halpénz


Harcsa bácsi köztudottan szereti a pénzt. Van egy hatalmas kofferja, amit egy elsüllyedt hajóban talált, abba teszi minden összekuporgatott pénzét. Kérdezhetnétek, honnan van annyi pénze, hogy csak egy kofferban fér el? Harcsa bácsi lakáskiadással foglalkozik. Az elsüllyedt hajó egykori kabinjait adja ki jó pénzért családos és egyedülálló halaknak. Ha valaki nem tud fizetni, úgy kipenderíti, hogy az uszonya nem éri a földet. Most Pontyékon a sor. Ők Harcsa bácsi utolsó bérlői. Amikor beköltöztek, még csak ketten voltak: Ponty és Pontyné. Ahogy azonban születtek a pontyporontyok és emelkedett a lakbér, egyre nehezebben jöttek ki Ponty fizetéséből.
- Sajnálom, fel is út, le is út - közölte Harcsa bácsi a családdal, amely még aznap elköltöztek egy kisebb lakásba.