A Sapkás 13.

Késő délután elkéredzkedett biciklizni. A busz vonalán indult el ahhoz a megállóhoz, ahol a Sapkás reggelente felszállt. Esteledett, mire megtalálta az intézetet. Kis fáklyaszerű lámpákkal volt kivilágítva, parkjában tuják álltak katonás sorban, először azt hitte, egy kastély, de aztán észrevette a drótkerítés mellett összeverődő gyerekeket.

Egy pad mellé támasztotta biciklijét, onnan figyelte őket. Az egyik fiú valami tánclépést gyakorolt, a mellette álló lány meg hangosan nevetett és közben a haját rázta. Kicsit messzebb két fiú összeverekedett, páran körülállták őket, de senki sem avatkozott közbe. Egyikük sem tűnt szomorúnak, mégis valahogy máshogy viselkedtek, mint ő vagy az osztálytársai.

A Sapkás 12.

Peti a szobából hallotta, hogy anya bement a konyhába és beszélgetni kezdett apával. Először fojtott, aztán egyre erőteljesebb hangon. Vitatkoztak.

- Az orvos azt mondta, kimerült szegénykém - ez anya.

- Én is kimerültem? Az senkit nem érdekel? - ez apa.

Aztán jött a víz zubogás és edénycsörömpölés. Mikor anyu ideges, mosogat vagy fürdik. Azt mondja, a víz megnyugtatja. Apa meg háborog, hogy őt viszont nem nyugtatja meg a számla.

- Vajon ilyenek miatt válnak el az emberek? - gondolkodott Peti, de nem jutott sokáig, mert anya belépett a szobába.

- Beszéltem apáddal. Holnap bemegyünk meglátogatni a Takács bácsit. Te és én, ő meg elvisz minket.

A Sapkás 11.

Aznap este nem tudott a játékra figyelni. Először is hogy hívja meg a Sapkást hozzájuk? Küldjön levelet? De nem tudja a címét. Vagy hívja föl? De nem tudja a számát. Tehát nem marad más, mint várni hétfőig és beszélni vele a buszon. Másodszor mi legyen a kutyával? A hirdetések közül még egyet sem tett ki, mind a harminc ott lapul a hátizsákjában. Harmadszor pedig… a harmadik sosem jutott eszébe, mert az első kettő is elég gondolkodnivalót adott.

A folyosón becsapódott a liftajtó, apa hazaért.

- Talán ő segít a kutyával, hiszen valaha neki is volt egy, a Dezső, a foltos szemű foxi, akiről már legalább százszor mesélt. A távoli nagyi mindig azt mondja, hogy ha valakitől kérni akarsz valamit, akkor az időzítés a legfontosabb. Ne legyen éhes, mert akkor csak az evésen jár az esze, de ne is legyen tele a hasa, mert akkor meg elalszik, míg beszélek hozzá. Legjobb lenne vacsora közben megkérni rá.

A Sapkás 10.

Peti estére belázasodott. Anyu kihívta az orvost, aki fehér köpenyt és ugyanolyan színű szakállat viselt és azt mondta, hogy Petinek semmi baja, csak lemerült. Így mondta, mintha elem lenne vagy mobiltelefon.

- Történt vele bármi szokatlan mostanában? - kérdezte anyutól, pedig Peti is ott volt.

- Nem is tudom. Az iskolából jó jegyeket hoz, bár három hete kapott egy szaktanárit.

A doktor lassan ingatta a fejét, a szakálla úgy lengett, akár egy falusi kecskének.

- Valami másról lesz itt szó... – dünnyögte és végül semmilyen gyógyszert nem írt fel arra a ’valami másra’.

- Maradjon ágyban, maga pedig beszélgessen vele - fordult vissza az ajtóból, amitől anya olyan zavarba jött, hogy mezítláb egészen a liftig kísérte.