A Sapkás 16.

Kajla

Másnap reggel Peti egymás után háromszor meglepődött. Először akkor, amikor rájött, hogy a Sapkás foglalt neki helyet a buszon. Másodszor, mikor kiderült, hogy szívesen velük tartana kutyát etetni. Harmadszor pedig a suli büfében, mert három hónap után először újra volt kakaós csiga.

Balázzsal minden szünetet együtt töltöttek, hogy megbeszéljék a haditervet. Úgy döntöttek, külön-külön távoznak majd az iskolából, ahogy egy kém filmben látták. Peti azt tervezte, hogy egyből órák után indul, Balázs pedig a sakk szakkörön jelenti be, hogy szörnyen csikar a hasa, mert addigra a napközis tanárok elkezdik az ebédeltetést és nem lesz senki, aki hazakísérje. Petinek a torkában dobogott a szíve. Még sosem eszelt ki semmilyen tervet, ilyet végképp nem. Alig várta, hogy mindent elmeséljen a Sapkásnak, érezte, a barátja büszke lesz rá.

A suli végeztével Peti a bolthoz ment, hogy bevásároljon a kutyának. Nem tudta, mennyibe kerül a kutya eledel, ezért az egész havi zsebpénzét elhozta. A Sapkás már várta, kezében egy hatalmas, teli szatyorral.

- Ez meg mi? - kérdezte Peti.

- Levescsont, a konyháról szereztem.

Peti örült és egy kicsit csalódott is volt. Balázs hazudik, a Sapkás pedig csontot lop a kutya kedvéért, rá itt már nincs is szükség.

- Az jó ... - dünnyögte és a pénzt a zsebébe süllyesztette.

- Mi van, nem is örülsz? Vettem volna kutyakonzervet is, de elfogyott a pénzem.

- Elköltötted cigire, mi?

- Nem, anyunak adtam. Kajára kérte. Azt mondta, hó elején kétszeresen visszaadja. Tudod, anyu ilyen bohókás, szeret élni és az élethez pénz kell - magyarázta a Sapkás.

Peti nem tudta, mit jelent a bohókás és úgy gondolta, hogy minden ember szeret élni, de attól még nem kéri el mások pénzét.

- Szóval jó lesz vagy hiába cipeltem ide ezt a zsák csontot?

- Persze, jó lesz, nagyon is. Így a pénzem is megmarad. Vegyünk belőle csokit!

- Nem kell még mennünk?

- Bevárjuk Balázst, ő még az iskolában hallucinál.

- Mit csinál?

- Hallucinál. Eljátssza, hogy beteg. Meghívlak egy csokira, közben mindent elmesélek - mondta Peti és boldog volt, hogy legalább a Sapkást megetetheti.

Mire kiértek, Balázs is megérkezett. Nem tűnt vidámnak, kiderült, hogy a szakkör elejére tényleg megfájdult a hasa. A csokiból nem kért, csak WC-ért könyörgött.

- Kibírod odáig? A kert végében láttam egy budit. A suliba nem mehetünk vissza.

Balázs bólintott és a fejével intett, hogy haladjanak már. Pár perc alatt odaértek, szerencsére a kerítésen sem kellett átmászniuk, mert a kertkapu nyitva állt. Balázs a kert felé rohant, a többiek pedig Kajlát hívogatták. A házból csaholás hallatszott, aztán kinyílt az ajtó és Takács Pista jelent meg a küszöbön.

- Pista bácsit ilyen hamar kiengedték a kórházból? - kérdezte Peti csalódottan.

- Mi az, fiam, nem is örülsz neki?

- Nem azért, vagyis de, persze. Bocsánat...

Peti elpirult, érezte, hogy örülnie kellene, de valahogy mégsem sikerült. Oda a terv, oda a csont, oda Balázs hasfájása.

- Hát akkor mi... megyünk is. Csókolom.

- Én ezt nem viszem haza. Leszakad a karom - szólt közbe a Sapkás.

- Hoztatok csontot Kajlának?

A fiúk bólogattak.

- Hagyjátok itt, ti pedig gyertek be, épp palacsintát sütök! Az a specialitásom, ugye Józsi?

És akkor Gácsér Józsi is megjelent az ajtóban.

- Dehát a Józsi bácsi nem haragszik a Pista bácsira? Vagyis a Pista bácsi a Józsi bácsira? Vagy éppen most tetszettek veszekedni?

Peti teljesen összezavarodott. Nem fért a fejébe, hogy került a részeges kútfúró a házba, főleg a konyhába és miért viselkedik úgy, mintha otthon lenne.

- Tudod, Peti, a kórházban kiharagudtam magam. Esküszöm, még segített is, hogy meggyógyuljak. A nővérek azt mondták, aki így tud ordítani, az makkegészséges. Ugye maradtok?

- Maradunk! - jelentette ki a Sapkás és a szatyrot a földre eresztette.

- Peti, bemutatod a barátaidat?

- Engem már tetszik ismerni, meg a Józsi bácsi is, ő Teremi Balázs, az osztálytársam, ő pedig...

Peti elakadt. Most jött rá, hogy fogalma sincs, mi a neve a Sapkásnak.

- Takács Péter vagyok - mutatkozott be a Sapkás.

- Takács, mint én - nevetett Takácsi Pista bácsi.

- Péter, mint én - nevetett Peti és ettől olyan boldog lett, hogy még Gácsér Józsit is megbocsátotta.