A Sapkás 15.

Peti nem várta meg a buszt. Ahogy a Sapkás eltűnt az iskolában, ugrálni kezdett és abba sem hagyta, amíg az osztályterméhez nem ért. Úgy döntött, aznap mindenkivel kedves lesz.

Tesi órán egyedül hordta be a medicinlabdákat, amiért kapott egy piros pontot. Angol órán csak ő vallotta be, hogy nem csinált házi feladatot, amiért kapott egy leszidást. Osztályfőnökin pedig önként jelentkezett, hogy összeszedi az osztálypénzt, amiért nem kapott semmit, csak Zsuzsa néni, az osztályfőnök felhúzta a szemöldökét és megkérdezte.

- Ha ez azért van, mert megint valami rossz fát tettél a tűzre.

- Nem azért! - rázta a fejét Peti és olyan kedvesen nézett Zsuzsa nénire, hogy az kénytelen volt rámosolyogni, pedig olyat sosem szokott, mert Zsuzsa néni nagyon szigorú.

- Neked ma mi bajod van? - kérdezte az egyik osztálytársa, Balázs, akivel együtt indultak haza - Egész nap olyan voltál, mint a vadalma. Még a lányok is észrevették, azt mondták, kezdesz hasonlítani a nyalizós Kovács Mónira a béből.

- Jókedvem van, az is baj?

Peti vállalt vont, Balázs meg nem faggatta tovább, nehogy elmúljon a jókedve. Amúgy ő is vidám volt, mert elmaradt a zongoraórája, amit az összes különóra közül a legjobban utált.

Egyszerre léptek ki az iskolából, táskáikat a padra hajították, aztán a száraz levelek közé rohantak és nagyokat rúgtak bele. Csak akkor hagyták abba, mikor a napközis tanár kihajolt az ablakon és rájuk szólt.

- Éhes vagyok, vegyünk csokit - jelentette ki Balázs. A boltnál aztán mindkettőjük kedve elromlott, mert kiderült, hogy Balázs otthon felejtette a zsebpénzét, Peti pedig…

- Úristen, a Kajla!

Pista bácsi kutyája pont ott ült, ahol először találkozott vele, azzal a különbséggel, hogy most még soványabb és loncsosabb volt.

- Elitta az ebédjét! - nyögte, amiből Balázs végképp nem értett semmit, úgyhogy letáboroztak a kutya mellé és Peti töviről-hegyire elmesélt neki mindent.

- És akkor anya azt mondta, hogy ha végre megismeri a Sapkást, akkor akár a világ végére is elenged vele.

- De hát engem már ismer! Velem eljöhetsz! - kiáltott fel Balázs és igaza volt, mert tavaly őt is meghívta a szülinapi bulijára, sőt, Balázs nyerte a fődíjat a tombolán.

- Akkor irány a Málnás utca, majd mi beszélünk a Gácsér Józsival - adta ki a parancsot Peti és elindultak abba az irányba, ahol a kútfúró utcáját sejtették. Kajla vezette őket, egy sarok balra, kettő jobbra, kicsit egyenesen és már meg is érkeztek. Piros kerítés, zöld cseréptető, sárga ház, a csengő mellett tábla, vigyázz, a kutya harap. A kapu nyikorogva nyílt, de Kajla se kinn, se benn nem harapott, sőt, ahogy a kertben beljebb merészkedtek, egyre jobban csóválta a farkát.

- Hallgasd csak! - suttogta Balázs és a szomszéd házra mutatott.

- Hej Dunáról fúj a szél, szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél...

Valaki énekelt. Vagyis kiabált. Kiabálva énekelt.

- Ha Dunáról nem fújna, lalalalala, Dunáról fúj a szél.

- Gácsér Józsi - mondták egyszerre. Az éneklés egyszer csak abbamaradt és horkolás váltotta föl.

- Fel kell ébresztenünk!

Balázs lecövekelt a kerti csap mellé.

- Megvárlak itt. Anyukám azt mondta, sose álljak szóba részeg emberrel, mert a részegek kiszámolhatatlanok.

- Inkább kiszámíthatatlanok, nem?

- Akkor azok. A lényeg, hogy nem megyek.

Peti vállat vont és a hang irányába indult. Józsi bácsi a szomszédos műhelyben ült és valószínűleg épp egy piros kismotort bütykölt, mikor elnyomta az álom. Körszakállat és elnyűtt, kék melegítőt viselt, mint János bá, a felsősök torna tanára.

- Csókolom! - köszönt Peti, de a kútfúró meg sem rezdült.

- Csóóókoloooom! - mondta hangosabban. Semmi sem történt.

- HÁLLÓ!!! - kiabálta, mire Gácsér Józsi nagy nehezen felemelte a fejét.

- Mit akarsz?

- A Kajla miatt jöttem. Nagyon éhes.

Józsi bácsi felállt, közben feldöntött egy vödröt és a csíkos kempingszéket, amin ült.

- Kútfúró legyek, ha értem. Ki vagy te és mi van a Kajlával?

- Peti vagyok, a Kajlával pedig az van, hogy nem tetszik etetni és ezért állandóan elszökik. Legalábbis a Takács Pista bácsi azt mondta a kórházban, hogy biztos el tetszett inni a pénzt, amit a kutyára itt hagyott.

A kútfúró erősen figyelt, pillái mégis újra és újra leereszkedtek, a mondat végére meg egyszerűen elaludt. Hortyogása először a műhelyt, aztán a kertet, végül az udvart töltötte be.

- Reménytelen. Nekünk kell etetnünk a kutyát - mondta a kertben Peti Balázsnak.

- Otthonról szerezhetek némi kaját, csak az a baj, hogy holnap délután sakk szakkör van.

- Akkor jöjjünk el reggel, majd azt mondjuk, nulladik óránk van.

- Ha én ellógom a sakk szakkört, az csak egy hazugság, de ha mindketten bejövünk nulladik órára, az kettő. Ha lebukunk, még mindig jobb egy hazugság, mint kettő - válaszolta Balázs, aki jó volt matekból.

Ebben maradtak és úgy döntöttek, Balázs majd azt mondja a szakkör tanárnak, hogy fáj a hasa. Azt úgysem tudja leellenőrizni senki.