A Sapkás 10.

Peti estére belázasodott. Anyu kihívta az orvost, aki fehér köpenyt és ugyanolyan színű szakállat viselt és azt mondta, hogy Petinek semmi baja, csak lemerült. Így mondta, mintha elem lenne vagy mobiltelefon.

- Történt vele bármi szokatlan mostanában? - kérdezte anyutól, pedig Peti is ott volt.

- Nem is tudom. Az iskolából jó jegyeket hoz, bár három hete kapott egy szaktanárit.

A doktor lassan ingatta a fejét, a szakálla úgy lengett, akár egy falusi kecskének.

- Valami másról lesz itt szó... – dünnyögte és végül semmilyen gyógyszert nem írt fel arra a ’valami másra’.

- Maradjon ágyban, maga pedig beszélgessen vele - fordult vissza az ajtóból, amitől anya olyan zavarba jött, hogy mezítláb egészen a liftig kísérte.

- Délután kihívok egy másik orvost - mondta, mikor visszaért a lakásba. Peti bólintott, neki aztán édes mindegy, hány doki látogat el hozzájuk, csak szurit ne kapjon. Aztán anya mégsem hívott ki senkit, mert Peti estére jobban lett. Annyira, hogy kiült a konyhába, amíg ő a tejbegrízt kevergette.

- Milyen furcsa. Apád lassan negyven éves és még mindig ez a kedvence. Te bezzeg már egyéves korodban a falra köpted és azóta sem eszed meg - anyu kuncogott és ettől Petinek még ahhoz is kedve támadt, hogy megkóstolja a tejbegrízt. Most olyan jó minden, anyuval a konyhában, az utcáról beszűrődnek az esti fények és nemsokára apu is hazaér. Csak két dolog nem hagyja nyugodni: a Sapkás és a kutya. Titokban nevet is adott neki, a színe miatt Bogárnak keresztelte el.  

- Anyu, a doktornak igaza volt. Tényleg történt valami.

Anyu megfordult, kezében fehérlett a fakanál, az arca kipirult, Peti nagyon szépnek látta.

- Van egy új barátom. A neve Sapkás és ... intézetis.

Anya lassan megtörölte kötényében a kezét, pedig se koszos, se vizes nem volt, aztán lehajtott fejjel kevergetett tovább.

- Nem szereted az intézetiseket, igaz?

- Nem arról van szó, hogy nem szeretem őket.

- Akkor szereted őket?

- Nekem semmi bajom velük, csak...

- Csak mi?

- Csak nem szeretném, hogy velük barátkozz.

- Miért nem?

- Azért, mert sokan közülük rosszul tanulnak, verekednek, káromkodnak, legalábbis a városban ez a hír járja.

- És ha a Sapkás nem ilyen? Ha ő jól tanul, nem verekszik és szépen beszél? Akkor őt szeretni fogod?

Anya olyan képet vágott, mint mikor Petinek segíteni próbált a matek leckében, de sehogy sem sikerült.

- Hozd el egyszer hozzánk - sóhajtott fel végül. Peti felugrott és egyetlen öleléssel majdnem feldöntötte anyát és a fazekat is.

- Az nagyon-nagyon jó lenne.

- Jövő szombaton apád is otthon lesz, talán akkor lenne a legjobb.

Peti hevesen bólogatott és majdnem boldognak érezte magát. Mert mi lesz, ha a Sapkás soha többé nem áll szóba vele? És mi lesz Bogárral?