A Sapkás 2.

Legközelebb egy héttel később találkoztak, szerda hajnalban.

Peti időben kiért a megállóba. Izgult. Remélte, hogy a Sapkás fenn lesz a buszon és ő bocsánatot kérhet a tetvekért.

A busz befutott, ő felszállt, körülnézett, de a Sapkás mellett már ültek. Egy másik intézetis. Mögéjük telepedett, hogy hallja, mit beszélnek.

- Az LL Junior CD-ért cserébe odaadod a telefonod? - kérdezte a Sapkás.

- Hülye vagy? Minek az nekem? Akkor töltöm le, amikor akarom.

- És ha a CD mellé neked adom az új cipőmet?

- Akkor sem. Különben is, minek neked telefon? Úgy sincs senkid, akit felhívhatnál.

- Neked talán van?

Aztán csönd. Rosszabb, mint a múltkor, amikor a sofőr a sorompónál levette a gyújtást.