A Sapkás 7.

Galaxy 2000

Peti egész nap örült és csak akkor szomorodott el egy pillanatra, mikor a szülei este meglepték a Galaxy 2000-rel. Anyához bújt, hogy ne lássák, mennyire szégyelli magát. Apa a fejét vakargatta, anya a kezét csapkodta és mindketten egyetértettek abban, hogy Peti bizonyára kamaszodik, ezért viselkedik ilyen furcsán.

Peti nem tudta, mit jelent kamaszodni, arra gondolt, ez is biztos  olyan, mint a lúdtalp vagy a dadogás, amit idővel kinő az ember. Aztán leült a gép elé, elkezdett játszani és megszűnt a világ. Kivételesen fél kilenc helyett fél tízig ébren maradhatott, de ez nem jelentett semmit, mert még álmában is a Galaxy-val játszott.

Másnap a Sapkás foglalt neki helyet a buszon, a hátizsákját tette az ülésre, amíg Peti fel nem szállt.

- Mi újság? Akkora karikák vannak a szemed alatt, mint egy pandának - köszöntötte.

- Sokáig játszottam - vallotta be Peti.

- Megkaptad végre?

Peti vigyorogva bólintott.

- És milyen?

- Á, semmi különös ... Iszonyatosan jó!

- Kipróbáltad az összes karaktert?

- Dehogyis! Arra egy év sem lenne elég, tudod, ez a fejlesztett változat, a legújabb kiadás, összesen 120 karakterrel.

A Sapkás irigykedve hallgatta.

- Te meg mit keresel itt? – fordult feléjük egy srác az első ülésről. Peti látásból ismerte, a jobb fülében három karikát hordott és mindig egy szakadt térdű farmerben járt.

- Nem mondták, hogy elmarad az első óra? Margit néni tegnap elesett a biciklijével és eltört a karja.

A Sapkás megvonta a vállát, neki ugyan nem szólt senki, pedig igazán szívesen aludt volna egy órával tovább.

- Kísérj el a suliba! - szaladt ki Peti száján, de egyből megbánta. Nem pisis ő vagy lány, akit kísérgetni kell az iskolába.

- Oké - válaszolta a Sapkás egyszerűen.

Az utat végig dumálták. Peti a játékairól mesélt, a Sapkás meg a szobatársairól és arról, hogy az anyukájától Karácsonyra mobiltelefont kap.

- Megígérte - mondta a Sapkás. Petiben motoszkált a gyanú, hogy ígérni könnyű, de nem szólt semmit. Nem akarta elrontani a Sapkás örömét.

Becsöngetés előtt még volt annyi idejük, hogy bemenjenek reggeliért a sarki közértbe. A bolt mellett egy kutya téblábolt, néha odacsapódott egyik-másik vásárlóhoz, aztán odébb ment, nézelődött, szaglászott. Pofájában három fekete gomb csillogott, kettő a szeme, egy az orra, hosszú, fekete szőre a kosztól és a sártól csúnyán összetapadt.

- Három napja itt mászkál ez a dög - morogta egy pocakos férfi tányérsapkával a fején - Valaki igazán hívhatná a sintéreket!

Petinek összeszorult a szíve.

- Veszek neki parizert! - mondta és már rohant is a boltba.

- Ne etesd, mert akkor sose tudod levakarni magadról! Rosszabb lesz neki utána, hidd el.

Peti oda sem figyelt, minden pénzét párizsira költötte, tízóraira nem maradt, úgy döntött, majd kunyerál valakitől a suliban. A kutya egy szempillantás alatt behabzsolta a felvágottat, megnyalta a szája szélét és várakozva felnézett a fiúkra.

- Nincs több pénzem - tárta szét Peti a karjait.

- Hagyd már! Inkább rohanj, mert el fogsz késni.

A Sapkásnak igaza volt. Két perce maradt az első óráig és még át sem öltözött. A tesi tanbá nem fog örülni. Futva jutottak el a suli bejáratáig, a kutya ment volna tovább Petivel, de Sapkás a nyakánál fogva visszatartotta.

- Mi lesz vele? - fordult vissza Peti.

- Te bemész, a többit meg bízd rám.

- Ugye nem fogod bántani?

- Nem fogom - ígérte a Sapkás.

Peti bevágtatott, még épp időben, a Sapkás meg rágyújtott egy cigire. A kutya egy tapodtat sem mozdult.