Közöny

A nő egy kövérre pumpált matracon feküdt a medence szélén. Nem is feküdt, inkább merengve lebegett, akár egy gazdátlan gumicsónak. Nem volt sem rosszkedvű, sem vidám.

A medence széléről egy négyéves kisfiú ugrált a vízbe karúszóval. Olyan hévvel vetette magát a hullámok közé, mint akiben fel sem merül, hogy a víz akár veszélyes is lehet. Aztán elment fagyizni az apjával és a karúszó a napozóágyon maradt. Mikor a fagyi elfogyott, a kisfiú ott folytatta, ahol abbahagyta: a zavartalanul szemlélődő asszony mellett beugrott a medencébe, ezúttal karúszó nélkül. A nő felvonta a szemöldökét, más nem árulta el, hogy fulladozó gyereket lát. Szerencsére az apa hamar észrevette, ugrott, mentett, magyarázott, megkönnyebbült.

- Pista, képzeld, az előbb a szemem láttára majdnem vízbe fulladt egy gyerek – újságolta a nő fakó hangon visszatérő párjának, aki válasz helyett felvonta a szemöldökét, majd jóízűt harapott a fokhagymás, sajtos lángosba.

A nő tudomásul vette és mélán lebegett tovább.