Losz Álmosz 10.

A matrózok épp a horgonyt szedték fel, amikor Frensziszéknek sikerült felkapaszkodniuk a fedélzetre.
- Jegyeket, bérleteket kérem! - szólalt meg mellettük egy hang, amelynek tulajdonosa egy marcona  matróz, amolyan vén tengeri medve volt. Kázmér tanácstalanul bámult Frensziszre, aki, hogy időt nyerjen, kutakodni kezdett a zsebeiben.
- Ha nincs jegyük, ne húzzák az időmet - dörrent Frensziszre a matróz.
- Mélyen tisztelt tengerész úr, higgye el, a parton még megvolt a jegyünk.
- Először is - kezdte a matróz - a nevem Óceánész, nem tengerész, egyszerűen azért, mert nem a tengeren, hanem az óceánon hajózok. Másodszor is ha nincsen jegye, akkor szálljon  le. Harmadszor pedig… harmadszor pedig…. - a matróz megvakarta a fejét - A harmadikat mindig elfelejtem…

Most Kázméron volt a sor, hogy közbeszóljon.
- Óceánész bácsi, nekünk muszáj innen elmennünk. Nem lehetne mégis kitalálni valamit? Ha akarja, mosogatunk, főzünk vagy takarítunk…
Óceánész hosszan méricskélte a gyereket, aztán a fejére csapott és felordított.
- Megvan! Te vagy a harmadik! Tehát harmadszor is ha ők leszállnak - mutatott Frensziszre és Lukréciára - te sem maradhatsz itt, mert gyerek felnőtt nélkül nem utazhat sehova.
A matróz büszkén düllesztette hatalmas matrózmelleit. Felettébb örült neki, hogy a "harmadszor" ilyen frappánsan eszébe jutott.
- Szóval semmit sem lehet tenni? - kérdezte Kázmér. Óceánész széttárta karjait.
- A parancs az parancs, édes fiam. Akinek nincsen jegye, annak le kell szállnia. Amióta élek, így van. Az elmúlt ötven év során mindössze egyetlen esetben tettünk kivételt. 

- Miért? - kiáltott fel a három potyautas.
- Mert a vendég kiállta a jóság, okosság és bátorság próbáját.
- Ez az egyetlen lehetőség?
- Ez - hagyta helyben Óceánész, majd meggyújtotta pipáját.
- Megpróbáljuk - húzta ki magát Frenszisz, már amennyire öreg, púpos háta engedte.
- Hohohó! - intette csendre Óceánész - Lassan a testtel! A lehetetlennel próbálkozol, ami az életedbe is kerülhet. Menj inkább vissza Losz Álmoszra, matrózbecsület szavamra jobban jársz.
- Nem megyek. És ők sem - Kázmér megvetette lábait a fedélzeten - Egy tapodtat sem teszünk többé a sziget felé.
- Akkor, ha már ilyen őrültek vagytok, nincs mit tenni, próbáljátok meg. Hármatok közül csak egynek kell kiállni a próbát. Ha sikerül, mindnyájan a hajón maradhattok, ha nem, akkor őt a cápák közé dobjuk, ti pedig visszamentek Losz Álmosz szigetére. Tehát először is válasszatok magatok közül valakit.
Kázmér és Lukrécia egyszerre pillantottak Frensziszre.
- Legyen - bólintott Frenszisz bátran - Jöjjön, aminek jönnie kell.
- A bátorság próbáját máris kiálltad - derült fel Óceánész - mert önként, első szóra vállaltad a megmérettetést.
A csapat felkacagott.
- Csak semmi nevetgélés, csak semmi dajdajozás. Az okosság és jóság próbája még hátravan. Majd ha azokat is kiállod, lesz okunk mulatozni. Addig azonban…
Frenszisznek arcára fagyott a mosoly. Óceánésznak igaza van, talán élete legnehezebb pillanatai várnak rá és ő kuncog, sőt mi több nevetgél.
- A hátralévő két feladatot Mágikus Maris, a vizek és szigetek titkának őrzője és legfőbb ismerője adja majd neked - közölte Óceánész és egy nagyot füttyentett. Kisvártatva kopogó lépteket hallottak, majd kinyílt a legdíszesebb kabin ajtaja és megjelent Mágikus Maris, a földkerekség leghíresebb és legnevesebb tündérboszorkánya.

Foly. köv.