Losz Álmosz 3.

- Szundítok egyet vacsora előtt – közölte Gergő apukája a 313-as kabinba érve.
Gergő alig tudta leplezni örömét. Végre tud játszani a kutyussal és beszélgetni a szökevénnyel.
A két fiú hamar barátságot kötött. Gergő elmesélte, hogy apukája nem más, mint Nánási Nándi, a híres feltaláló, akit a világot járva gyűjt ötleteket találmányaihoz,  Kázmér pedig összefoglalta szökésének rövid történetét.
Végül elszállásolási főhaditervet készítettek, ami azt jelentette, hogy éjszakára Zacskó és Kázmér a gardróbszoba törülközői és paplanjai közé bújtak.

Losz Álmosz 2.

Úton Losz Álmosz felé

Kázmér csomagját egy nadrág, egy pulcsi, egy fogkefe, egy zseblámpa, a nagyapjától kapott bugylibicska és maga Zacskó, a tacskó tette ki, aki csak orra hegyét dugta ki a bezipzározott hátizsákból.

Egy levelet hagyva szülei ebédlőasztalán a kisfiú fogta csomagját és kiosont a házból. Mivel távolról már hallatszott a hajó tülkölése, Kázmér megszaporázta lépteit, azonban a kikötőhöz érve hirtelen megtorpant. A mólónál tábla fogadta, rajta egy áthúzott kutyával és kisgyerekkel.

Losz Álmosz 1.

Losz Almosz

Kázmér és kutyája, Zacskó a tacskó Szőlőlugas nevű falu egyik házikójában élt egy kedvesen szigorú apával és szigorúan kedves anyával. Szőlőlugas olyan apró volt, hogy mindössze kilencvenkilenc felnőtt, kilencvenkilenc gyermek és kilencvenkilenc idős ember lakta.

Kázmér egy ideig boldogan, aztán kissé elégedetlenül, végül pedig kifejezetten rosszkedvűen töltötte napjait Szőlőlugasban. Hogy mi volt rosszkedvének oka? Nagyon egyszerű! Kázmér egész egyszerűen unatkozott. Amióta látta a tévében, hogy mennyi izgalmas hely van még a Földön, szünet nélkül csak kesergett, sírt és panaszkodott.

- Szőlőlugas egy porfészek - nyavalygott anyjának.

- Szőlőlugas az unalom tengere - jajveszékelt apjának.

- Szőlőlugas a világ legborzasztóbb helye - fakadt ki Zsoltnak, a postásnak, aki egyébként legjobb barátja volt.

A tüsszögő muskátli

A tüsszögő muskátli

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy muskátli. Terebélyes, tűzpiros és olyan szép, hogy a virágbolt vendégei a csodájára jártak. Egy napon aztán…

- Mennyi ez a virág? Megveszem a feleségemnek!

Egy úr állt a muskátli mellett és őt nézegette.

A muskátlit selyempapírba bugyolálták, masnit kötöttek rá és egy autó csomagtartójába tették.

- Ez lesz az új otthonod. Remélem, tetszik - szólalt meg a férfi, mikor megérkeztek, majd felnyalábolta és bevitte a virágot.

A muskátlinak tetszett új otthona. Gazdái megtöltöttek egy ládát ízes, fekete földdel, őt magát beleültették, meglocsolták és házuk kertre néző ablakába tették. A virág úgy érezte, azért került az ablakba, mert a kert összes növényénél jobban szeretik.