Közöny

A nő egy kövérre pumpált matracon feküdt a medence szélén. Nem is feküdt, inkább merengve lebegett, akár egy gazdátlan gumicsónak. Nem volt sem rosszkedvű, sem vidám.

A medence széléről egy négyéves kisfiú ugrált a vízbe karúszóval. Olyan hévvel vetette magát a hullámok közé, mint akiben fel sem merül, hogy a víz akár veszélyes is lehet. Aztán elment fagyizni az apjával és a karúszó a napozóágyon maradt. Mikor a fagyi elfogyott, a kisfiú ott folytatta, ahol abbahagyta: a zavartalanul szemlélődő asszony mellett beugrott a medencébe, ezúttal karúszó nélkül. A nő felvonta a szemöldökét, más nem árulta el, hogy fulladozó gyereket lát. Szerencsére az apa hamar észrevette, ugrott, mentett, magyarázott, megkönnyebbült.

- Pista, képzeld, az előbb a szemem láttára majdnem vízbe fulladt egy gyerek – újságolta a nő fakó hangon visszatérő párjának, aki válasz helyett felvonta a szemöldökét, majd jóízűt harapott a fokhagymás, sajtos lángosba.

A nő tudomásul vette és mélán lebegett tovább.

Anyukabolt

- Megnyitotta kapuit az anyukabolt. Hosszú idő után végre kicserélheti megunt, használt anyukáját! Tessék, csak tessék. Olcsón jót!

A kisfiú megbabonázva figyelte a reklámembert. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni. Anyukája kezét cibálva belépett. Jöttét az ajtó fölé szerelt kolompszó jelezte.

- Szia - köszönt egy kedves néni a pult mögött. Az anyukát figyelmen kívül hagyta.

- Szia - köszönt vissza a négyéves kisfiú, nevezzük mondjuk, Ábelnek - Itt lehet új anyukát kapni?

A nő sokat sejtetőn bólintott.

- Milyen anyukák vannak?

A nő színes katalógust vett elő és a kisfiú elé guggolva mutogatni kezdett.

- Van szőke, barna, vörös, fekete, karcsú, molett, idős, fiatal.

- Mi az a molett?

- Mondjuk, aki kétszer nagyobb az anyukádnál, az már molett.

Cincér, a pincér

- Szörnyen unalmas egész nap virágport keresni! - dohogott a cincér és hátát egy korhadó fának támasztotta - Bár olyat csinálhatnék, ami egyszerre izgalmas, érdekes és megélek belőle.

Így álmodozott a cincér és ahogy álmodozott, rájött, hogy legszívesebben pincérnek állna. A gondolatot tett követte, a szarvasbogártól másnap kibérelte a nagy tölgyfa előtti pázsitot és megnyitotta Nektár nevű harmativóját. Melegebb napokon a tikkadt vendégek nem győzték nyakalni a friss szamóca, málna, áfonya és szeder ízű harmatot, a cincér pedig boldogan hordta asztalaikra virágkelyhekben az üdítőket. Végre azt csinálta, amit szeret és éheznie sem kellett, mert a bogarak bőségesen megjutalmazták virágporral és nektárral.

Látta ezt a hangyászsün és megirigyelte.

- Ha neki sikerült, nekem is fog - gondolta és a cincér harmativója mellett másnap megnyitotta saját üzletét.

Három a magyar igazság

Utazni jó. Készülődni nem. Legalábbis szerintem.

- Hol a zoknim másik fele?

- Nem tudom, szerintem sosem volt meg. Hol a kék táska?

- Mi az, hogy sosem volt meg. Egy darab zoknit nem árulnak. A kék táskát levittem, mert azt mondtad, hogy vigyem le.

- De nem arra mondtam, hanem a mellette lévőre.

- Anya! Éhes vagyok!

- Én is! Én is!

Aztán valahogy minden elsimul, a zoknik megtalálják a párjukat, a táskák a csomagtartót, a gyerekek a kiflit, a szülők az autót.

- Úristen, Antal kinn maradt!

Vénusz, a malaclány

Vénusz kényes volt a tisztaságra. Persze nem mindig. Például mikor dagonyázni támadt kedve, úgy fetrengett a sárban, mint bármelyik rendes malac. Hanem ahogy a nap nyugovóra tért, Vénusz útja a kacsa úsztatóhoz vezetett. A kacsaúsztató! A kristály vizű, sima tükrű kacsa úsztató! Ott lakik a tisztaság. A hófehér ludak ezt éppen olyan jól tudták, mint Vénusz, a malac.

- Ne gyere ide! Összekoszolsz minket!