A tüsszögő muskátli

A tüsszögő muskátli

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy muskátli. Terebélyes, tűzpiros és olyan szép, hogy a virágbolt vendégei a csodájára jártak. Egy napon aztán…

- Mennyi ez a virág? Megveszem a feleségemnek!

Egy úr állt a muskátli mellett és őt nézegette.

A muskátlit selyempapírba bugyolálták, masnit kötöttek rá és egy autó csomagtartójába tették.

- Ez lesz az új otthonod. Remélem, tetszik - szólalt meg a férfi, mikor megérkeztek, majd felnyalábolta és bevitte a virágot.

A muskátlinak tetszett új otthona. Gazdái megtöltöttek egy ládát ízes, fekete földdel, őt magát beleültették, meglocsolták és házuk kertre néző ablakába tették. A virág úgy érezte, azért került az ablakba, mert a kert összes növényénél jobban szeretik.

Karácsony

Karácsony

Hatodik nap

Karácsony délelőtt Peti magára marad. Mama eltűnik a fészerben és megkéri, hogy ne zavarja, Gergőék meg templomba mennek. Otthon ilyenkor Peti tévét néz, de a Mamának nincs tévéje. A ház előtt elmegy egy autó, Peti az ablakhoz szalad. Nem anyuék jöttek. Ott marad, míg nem jön a következő, de abban sem ők ülnek. Hol az ablakot, hol a tüzet figyeli. Aztán már csak a tüzet. Sárga, vörös, narancs...
- Peti jól evett és nagyon jól viselkedett – mondja a nagymama.
Peti felébred. Megjöttek végre! Nem nyitja ki a szemét, néha jó hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgetnek.
- Igaz, hogy Gergő alatt beszakadt a jég? – kérdezi anyu. Peti kinyitja a szemét.
- Igaz és én mentettem ki, meg egy bácsi – vágja rá.

Karácsony

Ötödik nap

Készülődünk

Karácsony előtt

- Mondd csak, Peti, tudod már, hogy mit adsz a szüleidnek Karácsonyra?
Reggel van, mama az ágy szélén ül és a haját fonja.
- De nekem nincsen pénzem – feleli Peti.
- Ki beszél itt pénzről? Ebben a szobában mindent nagyapád és én készítettünk abból, amink volt és amit találtunk.
Peti kibújik az ágyból és nagyanyja mellé ül.
- Meséld el!
Mama befejezi a fonatot és míg helyére teszi a fésűt, úgy néz, mintha azt is látná, ami a falon túl történik. Ilyen a tekintete, mikor mesél, Peti már ismeri.

Karácsony

Negyedik nap

Korcsolyázunk

Korcsolyázunk

- Nem pakoltuk be a korcsolyámat - kiabálja Peti, mikor kikel az ágyból - Mama, most mit csináljak, otthon maradt a korcsolyám és Gergő mindjárt itt van értem!
Peti szája lefelé görbül, hangja kezd elvékonyodni. Nagyanyja a piros lábos mellett áll, keverget valamit, aminek az illata betölti a konyhát és párás lesz tőle az ablak.
- Először is húzzál fel egy papucsot, másodszor ülj le enni, harmadszor pedig ne bőgj nekem azon, hogy valamit nem pakoltál be. Mit gondolsz, talán a világvégére érkeztél? Igaz, hogy ez egy falu, ráadásul zsákfalu, de korcsolya azért van benne. Reggeli után kimegyünk nagyapád fészerébe, ott van még legalább három pár. Mind anyádé volt, de már mindet kinőtte. Valamelyik csak jó lesz rád, ha nem, akkor meg csúszkálsz a cipődben...

Turny

Turny, the curious Sunflower - drawn by Jennifer Andersson

Somewhere, not too far, not too close to the Danube, there lives a sunflower called Turny. Why was he given such a strange name? Because he did not turn towards the Sun but towards everything else.

- Look how shiny the sun is! - said the other sunflowers.

- Look how shady the woods are! - answered Turny.

- You feel how warm the sun is? - sighed his mates.

- I’d rather go to the river and feel how fresh and cold it is! - replied Turny.

- It’s amazing how perfect shape the sun has - said his friends finally.

- What about the skay that never ends? - asked Turny.

His mates did not care about him anymore. They let him watch the sky or whatever he wanted because they knew that he would never find anything nicer than the Sun.