Negyedik nap
Korcsolyázunk
- Nem pakoltuk be a korcsolyámat - kiabálja Peti, mikor kikel az ágyból - Mama, most mit csináljak, otthon maradt a korcsolyám és Gergő mindjárt itt van értem!
Peti szája lefelé görbül, hangja kezd elvékonyodni. Nagyanyja a piros lábos mellett áll, keverget valamit, aminek az illata betölti a konyhát és párás lesz tőle az ablak.
- Először is húzzál fel egy papucsot, másodszor ülj le enni, harmadszor pedig ne bőgj nekem azon, hogy valamit nem pakoltál be. Mit gondolsz, talán a világvégére érkeztél? Igaz, hogy ez egy falu, ráadásul zsákfalu, de korcsolya azért van benne. Reggeli után kimegyünk nagyapád fészerébe, ott van még legalább három pár. Mind anyádé volt, de már mindet kinőtte. Valamelyik csak jó lesz rád, ha nem, akkor meg csúszkálsz a cipődben...
Reggeli után kimennek a fészerbe korcsolyát próbálni, az egyik pár pont jó Peti lábára, de rozsdás az éle. Mama az egyik fadobozból smirglit és drótkefét kerít és a korcsolyával együtt a konyhába viszi.
- Nesze, fiam, láss neki, csak vigyázz, ne karcold össze.
Peti óvatosan dörzsöli a korcsolya élét, de semmi nem történik. Nagyanyja átveszi a korcsolyát és megmutatja, hogy kell. Másodszor jobban sikerül. Peti arca vörös, mire eltűnik a rozsda, de nem árulja el, hogy elfáradt.
- Szép munka - a mama a fény felé fordítja a korcsolyát, megforgatja, aztán a szekrényből pasztát vesz elő és kipucolja a cipőket is. Mire Gergő megérkezik, a korcsolya olyan, mintha új lenne.
- Jót tettél vele - mondja a nagymama - Meghálálja, meglásd.
Peti felhúzza a vörös orkán nadrágját és dzsekijét, aztán elindulnak az utcán a bolt felé. Gergőnél van egy százas, azon vesznek csokit, elfelezik és út közben megeszik.
Csúszkálnak páran a tavon, de messze vannak és alig látni őket. Mire felveszik a korcsolyákat, a hideg vörösre csípi a kezüket. Gergő lódul neki először, ügyesen siklik, Peti bukdácsol, elesik, a feneke is belesajdul, de annak örül, hogy Gergő nem neveti ki. A nád közelében egy apuka tanítja a kislányát korcsolyázni, erről Petinek eszébe jut a saját apukája és elszomorodik.
- Gyere, menjünk a nád mögé. Aki először ér oda, az győz - kiabálja Gergő. Mindketten nekiiramodnak, a jég hirtelen megreccsen és Gergő derékig süllyed a tóban. Szemei tágra nyílnak, kapkodja a levegőt, a víz olyan hideg, hogy nem hagyja megszólalni. Petinek eszébe jut egy film, ahol pont ez történt a főhőssel, de végül minden jóra fordult, mert a barátja segítséget hívott.
- Segítség! Segítség! - üvölti torkaszakadtából. Az apuka meghallja őket és kislányát felkapva odakorcsolyázik.
- Vigyázz rá - mondja és Peti mellé állítja a kislányt. Egy nagy botot kerít, egyik végét Gergő felé lendíti, a másikat ő fogja - Kapaszkodj bele erősen és ahogy húzlak, feküdj a jégre.
Gergő bólint, a fogai összekoccannak, a szája pedig egészen lila. Peti fél, de nem mutatja, nehogy a kislány megijedjen és sírni kezdjen. A férfi húzni kezdi a botot, közben mormog valamit és a homlokán gyöngyözik az izzadság.
- Megszívta magát a ruhád vízzel, nem bírom egyedül. Annácska, maradj ott szépen, te pedig gyere és segíts nekem - mondja a férfi. Peti elengedi a kislány kezét és a férfi mellé csúszik. Nekiveselkednek, Gergő egyre kijjeb és kijjeb kerül a vízből, fel akar állni, de a férfi rászól és addig húzzák, míg melléjük nem ér.
- Annácska, mutasd meg, hogy egyedül is ki tudsz korcsolyázni a partra.
A kislány előttük csúszkál, igyekezetében kidugja a nyelvét, mögötte a férfi és Peti két oldalról támogatják Gergőt. Kivergődnek a partra, ahol egy autó áll. A férfi beindítja a motort és feltekeri a fűtést.
- Vesd le az összes ruhád, addig én kerítek egy száraz pokrócot.
Először a kabát kerül le, aztán a korcsolya, a zokni és a nadrág. Petinek eszébe jut, hogy a barátja talán nem sokára meghal tüdőgyulladásban és ettől elpityeredik. A férfi egy piros kockás pokrócba csavarja Gergőt és megkéri Petit, hogy dörzsölje barátja hátát. Végre elindulnak. Zúg a fűtés és zúg Peti feje is. Hamar megérkeznek és mintha tudná mi történt, Gergő anyukája várja őket a kapuban.
- Maradjatok - mondja a férfi és kiszáll. Az ablakból nézik, ahogy pár szót vált Gergő anyukájával, aki elsápad, majd beszalad a kapun és még két pokróccal tér vissza.
Beviszik Gergőt és a kályha mellé ültetik. Még mindig vacog, de a szája már nem lila. Peti fogja Annácska kezét, míg a férfi mindent elmesél Gergő anyukájának.
- Adjon Isten, szép jó napot - löki be az ajtót Gergő apukája, aki nem ért semmit, ezért neki is el kell mindent magyarázni.
- Bort a gyerekbe - mondja hangosan és a kamra felé indul. Kis pohár vörös borral tér vissza és Gergő kezébe nyomja.
- Nem kell ide orvos, majd ez meggyógyít.
Gergő fintorog, de megissza a bort. Arca lassacskán kipirul, már nem remeg és újra érzi a lábát.
- Jaj, apa, csak nehogy iszákost nevelj a fiunkból - sopánkodik Gergő anyukája, de a szeme vidám.
- Akkor nem fog meghalni? - kérdezi Peti reménykedve és először életében örül annak, hogy mindenki kineveti. Kiderül, hogy az apuka, akit amúgy Endrének hívnak, orvos és be is bizonyítja, mert a csomagtartóból behoz egy igazi orvosi táskát. Megvizsgálja Gergőt és közli, hogy a kisfiúnak kutya baja. Gergő anyukája mindenkit meghív uzsonnára, hoz süteményt, kétféle meleg szendvicset, forró teát és áthívja a Mamát, aki nem ért semmit, ezért neki is mindent el kell magyarázni. De ez már olyan jó féle mese, mert hallgatni is és mesélni is jó. Gergő közben elalszik a kályha mellett, a vendégek halkan összeszedelőzködnek és jó éjszakát kívánnak egymásnak.
Peti szemére aznap nem jön álom. Ha lehunyja a szemét, Gergőt látja derékig a jeges vízben, újra és újra felriad. Félálomban hallja, hogy Kormos nyávog, résnyire nyitja az ablakot, a macska beugrik és a kályha elé telepedve hangosan dorombolni kezd. Petit szereti ezt a hangot, behunyja a szemét és lassan mély álomba merül.
Korcsolyázunk
 |
| Korcsolyázunk |
Peti szája lefelé görbül, hangja kezd elvékonyodni. Nagyanyja a piros lábos mellett áll, keverget valamit, aminek az illata betölti a konyhát és párás lesz tőle az ablak.
- Először is húzzál fel egy papucsot, másodszor ülj le enni, harmadszor pedig ne bőgj nekem azon, hogy valamit nem pakoltál be. Mit gondolsz, talán a világvégére érkeztél? Igaz, hogy ez egy falu, ráadásul zsákfalu, de korcsolya azért van benne. Reggeli után kimegyünk nagyapád fészerébe, ott van még legalább három pár. Mind anyádé volt, de már mindet kinőtte. Valamelyik csak jó lesz rád, ha nem, akkor meg csúszkálsz a cipődben...
Reggeli után kimennek a fészerbe korcsolyát próbálni, az egyik pár pont jó Peti lábára, de rozsdás az éle. Mama az egyik fadobozból smirglit és drótkefét kerít és a korcsolyával együtt a konyhába viszi.
- Nesze, fiam, láss neki, csak vigyázz, ne karcold össze.
Peti óvatosan dörzsöli a korcsolya élét, de semmi nem történik. Nagyanyja átveszi a korcsolyát és megmutatja, hogy kell. Másodszor jobban sikerül. Peti arca vörös, mire eltűnik a rozsda, de nem árulja el, hogy elfáradt.
- Szép munka - a mama a fény felé fordítja a korcsolyát, megforgatja, aztán a szekrényből pasztát vesz elő és kipucolja a cipőket is. Mire Gergő megérkezik, a korcsolya olyan, mintha új lenne.
- Jót tettél vele - mondja a nagymama - Meghálálja, meglásd.
Peti felhúzza a vörös orkán nadrágját és dzsekijét, aztán elindulnak az utcán a bolt felé. Gergőnél van egy százas, azon vesznek csokit, elfelezik és út közben megeszik.
Csúszkálnak páran a tavon, de messze vannak és alig látni őket. Mire felveszik a korcsolyákat, a hideg vörösre csípi a kezüket. Gergő lódul neki először, ügyesen siklik, Peti bukdácsol, elesik, a feneke is belesajdul, de annak örül, hogy Gergő nem neveti ki. A nád közelében egy apuka tanítja a kislányát korcsolyázni, erről Petinek eszébe jut a saját apukája és elszomorodik.
- Gyere, menjünk a nád mögé. Aki először ér oda, az győz - kiabálja Gergő. Mindketten nekiiramodnak, a jég hirtelen megreccsen és Gergő derékig süllyed a tóban. Szemei tágra nyílnak, kapkodja a levegőt, a víz olyan hideg, hogy nem hagyja megszólalni. Petinek eszébe jut egy film, ahol pont ez történt a főhőssel, de végül minden jóra fordult, mert a barátja segítséget hívott.
- Segítség! Segítség! - üvölti torkaszakadtából. Az apuka meghallja őket és kislányát felkapva odakorcsolyázik.
- Vigyázz rá - mondja és Peti mellé állítja a kislányt. Egy nagy botot kerít, egyik végét Gergő felé lendíti, a másikat ő fogja - Kapaszkodj bele erősen és ahogy húzlak, feküdj a jégre.
Gergő bólint, a fogai összekoccannak, a szája pedig egészen lila. Peti fél, de nem mutatja, nehogy a kislány megijedjen és sírni kezdjen. A férfi húzni kezdi a botot, közben mormog valamit és a homlokán gyöngyözik az izzadság.
- Megszívta magát a ruhád vízzel, nem bírom egyedül. Annácska, maradj ott szépen, te pedig gyere és segíts nekem - mondja a férfi. Peti elengedi a kislány kezét és a férfi mellé csúszik. Nekiveselkednek, Gergő egyre kijjeb és kijjeb kerül a vízből, fel akar állni, de a férfi rászól és addig húzzák, míg melléjük nem ér.
- Annácska, mutasd meg, hogy egyedül is ki tudsz korcsolyázni a partra.
A kislány előttük csúszkál, igyekezetében kidugja a nyelvét, mögötte a férfi és Peti két oldalról támogatják Gergőt. Kivergődnek a partra, ahol egy autó áll. A férfi beindítja a motort és feltekeri a fűtést.
- Vesd le az összes ruhád, addig én kerítek egy száraz pokrócot.
Először a kabát kerül le, aztán a korcsolya, a zokni és a nadrág. Petinek eszébe jut, hogy a barátja talán nem sokára meghal tüdőgyulladásban és ettől elpityeredik. A férfi egy piros kockás pokrócba csavarja Gergőt és megkéri Petit, hogy dörzsölje barátja hátát. Végre elindulnak. Zúg a fűtés és zúg Peti feje is. Hamar megérkeznek és mintha tudná mi történt, Gergő anyukája várja őket a kapuban.
- Maradjatok - mondja a férfi és kiszáll. Az ablakból nézik, ahogy pár szót vált Gergő anyukájával, aki elsápad, majd beszalad a kapun és még két pokróccal tér vissza.
Beviszik Gergőt és a kályha mellé ültetik. Még mindig vacog, de a szája már nem lila. Peti fogja Annácska kezét, míg a férfi mindent elmesél Gergő anyukájának.
- Adjon Isten, szép jó napot - löki be az ajtót Gergő apukája, aki nem ért semmit, ezért neki is el kell mindent magyarázni.
- Bort a gyerekbe - mondja hangosan és a kamra felé indul. Kis pohár vörös borral tér vissza és Gergő kezébe nyomja.
- Nem kell ide orvos, majd ez meggyógyít.
Gergő fintorog, de megissza a bort. Arca lassacskán kipirul, már nem remeg és újra érzi a lábát.
- Jaj, apa, csak nehogy iszákost nevelj a fiunkból - sopánkodik Gergő anyukája, de a szeme vidám.
- Akkor nem fog meghalni? - kérdezi Peti reménykedve és először életében örül annak, hogy mindenki kineveti. Kiderül, hogy az apuka, akit amúgy Endrének hívnak, orvos és be is bizonyítja, mert a csomagtartóból behoz egy igazi orvosi táskát. Megvizsgálja Gergőt és közli, hogy a kisfiúnak kutya baja. Gergő anyukája mindenkit meghív uzsonnára, hoz süteményt, kétféle meleg szendvicset, forró teát és áthívja a Mamát, aki nem ért semmit, ezért neki is mindent el kell magyarázni. De ez már olyan jó féle mese, mert hallgatni is és mesélni is jó. Gergő közben elalszik a kályha mellett, a vendégek halkan összeszedelőzködnek és jó éjszakát kívánnak egymásnak.
Peti szemére aznap nem jön álom. Ha lehunyja a szemét, Gergőt látja derékig a jeges vízben, újra és újra felriad. Félálomban hallja, hogy Kormos nyávog, résnyire nyitja az ablakot, a macska beugrik és a kályha elé telepedve hangosan dorombolni kezd. Petit szereti ezt a hangot, behunyja a szemét és lassan mély álomba merül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése