Karácsony

Harmadik nap

Szánkózunk

Mikor Peti felébred, Mama már a konyhában van. Peti a padra kuporodik és onnan figyeli, ahogy tesz-vesz. A Mama tejbegrízt tesz az asztalra és egy pohár hideg vizet. Peti enni kezd, aztán iszik, megtörli a száját és kibámul az ablakon.

- Pont, mint anyád - szólal meg a nagymama. - Reggeli után ő is csak ült és a felhőket bámulta. Az apja azt mondta, beteg, de én tudtam, hogy csak álmodozik. Éjjelente olykor hangosan felnevetett és én örültem, hogy boldog az álma. Hasonlítasz rá, de nem vagy ugyanolyan. A szemed huncutul csillog, jól fogod itt érezni magad.

- Játszhatok a többi gyerekkel? - kérdezte Peti.

- Még szép. Akarja a rosseb, hogy egész délután itt ülj a nyakamon. Ha nem kérsz többet, akkor vedd a csizmád és menjetek ki Gergővel szánkózni.

Gergő a szomszéd kisfiú, egy évvel fiatalabb Petinél, de ez egyiküket sem zavarja, mert mindketten szeretik a gyors autókat, szeretnek csavarogni és egyiküknek sincs testvére.

Miután segít nagymamának elmosogatni, Peti bekopogtat a szomszédba. Gergő apja nyit kaput, esik a hó, ő mégis atlétában van és vörös az arca.

- Csókolom, Gergő itthon van?

A férfi bólint és int, hogy menjen be. Valahol a kert végében felcsahol egy kutya, Peti megijed, de nem mutatja. Gergő a szőnyegen hasal és az egyik tankönyvébe firkál filccel. Apukája leül egy hokedlire, súlyzót vesz a kezébe és emelgetni kezdi. 

- Indulok a birkóversenyen - magyarázza.

- Mi az a birkó? - kérdezi Peti és Gergőre néz.

- Apu birkózni fog a falunapon a hentes ellen.

- Kemény ellenfél, de meg tudom fogni - lihegi Gergő apukája és végre leteszi a súlyt  - Megyek, segítek anyádnak. Azt hiszem, a konyhából kiabál, hogy nem tudja begyújtani a kazánt.

Peti leül Gergő mellé.

- Hagyják, hogy összefirkáld a könyveidet? - kérdezi.

- A szövegre nem firkálok, csak a lap szélére. Van kedved kijönni szánkózni?

- Van.

Mindketten kabátot vesznek és sapkát, sálat, kesztyűt. Gergő apja a kapuban éri őket utol, két piros alma van a kezében.

- Ezt vigyétek magatokkal, jól fog esni.

Zsebre teszik az almákat és a domb felé húzzák a szánt. Sok a gyerek, Gergő mindegyiket ismeri, Peti egyiket sem. Addig szánkóznak, amíg érzik a lábukat és amíg Petinek nem kell nagyon pisilni. Akkor Gergő nevettetni kezdi, mire Peti leül a hóba és kacag, míg el nem terül. Hazafelé megeszik az almákat és az út mellett megfagyott havat rugdossák. Az egyik háznál disznót vágnak, a kolbász illatára mindketten megéheznek.

- Remélem, van valami jó kaja otthon - mondja Gergő.

A kapuban elbúcsúznak és megbeszélik, hogy másnap korcsolyázni mennek.