Karácsony

Harmadik nap

Szánkózunk

Mikor Peti felébred, Mama már a konyhában van. Peti a padra kuporodik és onnan figyeli, ahogy tesz-vesz. A Mama tejbegrízt tesz az asztalra és egy pohár hideg vizet. Peti enni kezd, aztán iszik, megtörli a száját és kibámul az ablakon.

- Pont, mint anyád - szólal meg a nagymama. - Reggeli után ő is csak ült és a felhőket bámulta. Az apja azt mondta, beteg, de én tudtam, hogy csak álmodozik. Éjjelente olykor hangosan felnevetett és én örültem, hogy boldog az álma. Hasonlítasz rá, de nem vagy ugyanolyan. A szemed huncutul csillog, jól fogod itt érezni magad.

- Játszhatok a többi gyerekkel? - kérdezte Peti.

- Még szép. Akarja a rosseb, hogy egész délután itt ülj a nyakamon. Ha nem kérsz többet, akkor vedd a csizmád és menjetek ki Gergővel szánkózni.

Gergő a szomszéd kisfiú, egy évvel fiatalabb Petinél, de ez egyiküket sem zavarja, mert mindketten szeretik a gyors autókat, szeretnek csavarogni és egyiküknek sincs testvére.

Karácsony

Második nap

Érkezés a Mamához

Másnap délután indulnak a Mátrába. Az apja viszi a sárga Ladával, ami azért nem Opel vagy Ford, mert amíg a szép, új házra gyűjtenek, addig nincs pénz szép, új autóra. Gyorsan telik az idő. Peti vagy alszik vagy az utat figyeli, mint apukája, aki vagy az utat figyeli vagy alszik és akkor megállnak egy kávéra. Mire elérik a hegy lábát, besötétedik és sűrű pelyhekben hullani kezd a hó. Peti ki akar szállni, de apja rászól.

- Mindjárt ott vagyunk! Már csak tíz perc. Már csak öt perc. Már csak egy perc - de ez Petit nem vígasztalja, mert nem tudja pontosan, mi az a perc. Aztán végre bekanyarodnak a faluba.

- Zsákfalu, mert nincs utána út - magyarázza apja és Peti ettől valahogy még boldogabb lesz.

Karácsony

Első nap

Amikor kiderül, hogy a Mamánál jó

Van a béketelepi lakótelepen egy kisfiú, akit Petinek hívnak, hétéves, a negyediken lakik és soha semmit nem szabad csinálnia. Mert ha fára mászik, anyukája kiabál:

- Ne mássz a fára, mert leesel és bevered a fejed.

Ha meg a tócsába biciklizik, az apukája kiabál:

- Ne tócsázz a biciklibe, mert koszos lesz a ruhád.

Így mondja, mert idegességében gyakran összekeveri a szavakat.

Ha pedig túl sokáig marad a szomszédban, akkor mindketten egyszerre kiabálnak, hogy ez micsoda illetlenség és hogy nem tudják, hogy ez a viselkedés honnan ragadt Petire. Mintha egy viselkedésnek ragadnia kellene és nem lehetne csak úgy, hogy ő jól érzi magát valahol és ezért tovább marad.

Mostanában Peti szülei sokat és sokáig dolgoznak. Estére fáradtak, rosszkedvűek és éhesek, mert ebéd helyett csak bekapnak pár falatot. Így mondják és mutatják, hogy lötyög a szoknya meg a nadrág.

A gyémánthal

Edömér, a gyémánthal

Edömér, a gyémánthal messziről épp úgy néz ki, mint bármelyik másik hal. Akkora, mint a kezed kinyújtva és úgy csillog, mint egy vizes kavics, de ragyogásából akkor sem veszít, ha megszárad, mert a testét pikkelyek helyett valódi gyémántok borítják.

A gyémánthal mindig is érezte, hogy más, mint társai. Míg azok algára vadásztak és versenyt úsztak, ő a partot bámulta és azon gondolkodott, vajon milyen lények élnek a víz fölött. Családjából egyedül apja, a híres orosz aranyhal találkozott, ahogy ő nevezte, szárazlénnyel. Azt mesélte, hogy a szárazlények mind veszedelmesek, mert feneketlen hálót tartanak a kezükben, azzal fogják ki és tüntetik el a halakat. Edömér anyja, a szépséges vörös guppi állította, hogy férje hazudik és a víz fölött nincs is élet, de Edömér nem hitt neki. Csak arra várt, hogy betöltse tizennyolcadik napját és végre elindulhasson világot látni. Utolsó otthon töltött délutánján anyja szedett neki egy kosár moszatot, apja pedig azt mondta:

Könyvesbolt

 Fotó: Flickr

Könyvesboltban állok. Az egész olyan tágas és elegáns, mintha könyvtár lenne, csak amit innen hazaviszek, azt még utána sokáig kell néznem a nappalim polcán. Ha lenne saját nappalim, akkor a falait zöldre, a mennyezetét pedig pirosra festeném. A padlóra csíkos szőnyeget tennék, az ablakpárkányra cirmos macskát ültetnék, az ablak előtt szomorúfűz állna és tartanék egy könyvet a polcon csakis a szobám kedvéért. Kár, hogy a városban nem nő szomorúfűz.

Ahogy körülnézek, megakad a szemem Révay díszkötésű lexikonján. Nagyon szép, de nem hiszem, hogy ez lenne a nappalim stílusa. És nem is a krimi, szerelmes regény vagy fotóalbum. Növényhatározó? Túl zöld. Mesekönyv? Esetleg. Talán. Ha nem valami gagyi pónis.