Könyvesbolt

 Fotó: Flickr

Könyvesboltban állok. Az egész olyan tágas és elegáns, mintha könyvtár lenne, csak amit innen hazaviszek, azt még utána sokáig kell néznem a nappalim polcán. Ha lenne saját nappalim, akkor a falait zöldre, a mennyezetét pedig pirosra festeném. A padlóra csíkos szőnyeget tennék, az ablakpárkányra cirmos macskát ültetnék, az ablak előtt szomorúfűz állna és tartanék egy könyvet a polcon csakis a szobám kedvéért. Kár, hogy a városban nem nő szomorúfűz.

Ahogy körülnézek, megakad a szemem Révay díszkötésű lexikonján. Nagyon szép, de nem hiszem, hogy ez lenne a nappalim stílusa. És nem is a krimi, szerelmes regény vagy fotóalbum. Növényhatározó? Túl zöld. Mesekönyv? Esetleg. Talán. Ha nem valami gagyi pónis.

Egy kesehajú fickó áll tőlem nem messze, kék könyvesköpenyben, savanyú szagot áraszt. Kérdeznék tőle, de meggondolom magam. Kell legyen itt még valaki. Egy szőke, borzas csaj sétál felém, olcsó parfümillat lengi körül, szintén köpenyt visel.
- Elnézést, merre vannak a mesekönyvek?
- Erre egyenesen, aztán jobbra a sarokban. Pontosan mit keres?
- Hát mesekönyvet.
- Mesekönyvet csak úgy?
- Nem csak úgy. Mesekönyvet… a szomorúfűzről.
Úgy néz rám, mintha meghibbantam volna. Halkan magyarázom.
- Tudja, az unokahúgom odavan a szomorúfűzekért.
Ami persze tök hülyeség és már mikor kimondom, érzem, hogy hülyén is hangzik. Hallgatunk. A csaj úgy tesz, mintha törné a fejét, aztán megunja.
- Az úr - mutat a kesehajúra - a gyerekkönyvekért felel. Talán ő tud magának segíteni.
Ó anyám, hisz épp ezt akartam elkerülni. A szőke borzasra bólintok és úgy teszek, mintha indulnék a kollégája felé, de a csaj kitartóan követ a tekintetével. Muszáj odalépnem a kesehajúhoz.
- Elnézést, uram, tudna nekem segíteni? Szomorúfűzről szóló mesekönyvet keresek, vagy legalábbis olyat, amiben szerepel egy szomorúfűz.
A fickónak szeme se rebben. A homlokom fölé függeszti a tekintetét, a szája lassan mozog, szinte rágja a szavakat. A köpenyéből áradó szag erősebbé válik, mint egy lebegő védjegy, olyan. Próbálok aprókat lélegezni és míg ő gondolkodik, elképzelem a nappaliját. Szürkére mosott inget látok az ágyra terítve, az ágy mellett zárható szekrény, benne napló, vallomások sosem érintett nőkről és egy átolvasott kamaszkorról.
- Három éve áprilisban megjelent egy gyermek leporelló a vízpart növényeiről, négy éve pedig egy erdélyi népmese a Szomorúfűz tündéréről, de ezek már elfogytak. Idén semmit sem adtak ki ebben a témában, mármint gyerekeknek, úgy értem. Várjon azért, megnézem a számítógépben is, hátha csal az emlékezetem.
A fickó totál letaglóz. Nézem, ahogy a gépbe pötyög és vár.
- Nincs most ilyen mesekönyvünk, sajnálom.
Úgy tűnik, valóban sajnálja, legalábbis olyan arcot vág.
- Semmi baj, köszönöm, szép napot - mondom és enyhe csalódottságot érzek. Ő fel sem néz. Már a kijáratnál járok, amikor utánam szól.
- Várjon. Két sarokkal arrébb van egy antikvárium, ott talál még egyet a tündéresből. Tudja, hol?
Megtorpanok.
- Igen, ismerem azt az antikváriumot - felelem - Köszönöm!
- Nincs mit - mondja és aprót biccent.
Most látom, hogy a borzas még mindig figyel. Elkapom a pillantását, félrenéz. Nem köszönünk el egymástól.

Kilépek a boltból, a tömeg a villamos felé sodor, mégsem esik jól arra menni. Megtorpanok, egy nő rámtolja a babakocsiját. Nem számít. Nekem kell az a könyv. Pénz van nálam, a boltot is megtalálom, olajzöld cégéren bordó betűk arany szegéllyel. Ahogy belépek, a fejem felett valami kolompolni kezd. Egy idős férfi áll a pult mögött. Olvas és néha firkál valamit egy lapra.
- Jó napot! Tudna nekem segíteni?
- Persze - válaszol és olvas tovább. A falon hangosan ketyeg az óra.
- Mondja csak, figyelek - dünnyögi végre, de a szemét nem veszi le a lapokról.
- Egy mesekönyvet keresek, a Szomorúfűz tündéréről szól.
- Igen, ismerem, erdélyi népmese. Ha még nem vitték el, a belső helyiségben találja, az ajtó melletti második polcon. Szóljon, ha nem boldogul - válaszol és végre felpillant. A jobb szeme mellett anyajegy van.
A könyvet ott találom, ahol mondta. Megveszem, hazaviszem, elolvasom, tetszik.

Remélem, a nappalimnak is fog.