A lélek a gardróbszekrény előtt állt.
- Nincs egy rongyom sem -
sóhajtotta és a sóhajtól meglebbent a függöny, majd tovább turkált
a ruhák között. Talált egy tollas kalapot, tétován a fejére
illesztette, elhúzta a száját, visszatette. A kalapot követte egy
fekete frakk, egy tül szoknya, férfi bunda, női kucsma, de egyik
sem tetszett neki.
- Túl kihívó!
- Hetyke!
- Ódivatú!
- Röhejes!
A lélek egyre
türelmetlenebb, egyre mérgesebb lett.
- Nem igaz, hogy az egész
rohadt szekrényben nincs semmi használható! - füstölgött és
ebben a pillanatban meglátta magát a tükörben meztelenül.
- Ó te jó ég! -
dünnyögte döbbenten - De hisz ez gyönyörű!
Gondosan visszacsukta a
szekrény ajtaját, majd úgy, ahogy volt, kilibegett az ajtón.
Végre.
Az volt.
Aki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése