Vénusz, a malaclány

Vénusz kényes volt a tisztaságra. Persze nem mindig. Például mikor dagonyázni támadt kedve, úgy fetrengett a sárban, mint bármelyik rendes malac. Hanem ahogy a nap nyugovóra tért, Vénusz útja a kacsa úsztatóhoz vezetett. A kacsaúsztató! A kristály vizű, sima tükrű kacsa úsztató! Ott lakik a tisztaság. A hófehér ludak ezt éppen olyan jól tudták, mint Vénusz, a malac.

- Ne gyere ide! Összekoszolsz minket!

Pucér lélek

A lélek a gardróbszekrény előtt állt.

- Nincs egy rongyom sem - sóhajtotta és a sóhajtól meglebbent a függöny, majd tovább turkált a ruhák között. Talált egy tollas kalapot, tétován a fejére illesztette, elhúzta a száját, visszatette. A kalapot követte egy fekete frakk, egy tül szoknya, férfi bunda, női kucsma, de egyik sem tetszett neki.

- Túl kihívó!

- Hetyke!

- Ódivatú!

- Röhejes!

A lélek egyre türelmetlenebb, egyre mérgesebb lett.

- Nem igaz, hogy az egész rohadt szekrényben nincs semmi használható! - füstölgött és ebben a pillanatban meglátta magát a tükörben meztelenül.

- Ó te jó ég! - dünnyögte döbbenten - De hisz ez gyönyörű!

Gondosan visszacsukta a szekrény ajtaját, majd úgy, ahogy volt, kilibegett az ajtón.

Végre.

Az volt.

Aki.

Tanfolyam

- Jó napot!

- Jó napot!

- A halálfelkészítő tanfolyam vezetőjével beszélek?

- Igen, én vagyok az.

- Szeretném tudni, hogy mikor indul a következő tanfolyam. Azt hiszem, sürgős lenne.

- Netán haldoklik?

- Hmmm... lássuk csak. Honnan tudom, hogy haldoklom-e vagy sem?

- A tanfolyamon megtudja. Az első óra témája.

- Tehát mindenképpen be kell iratkoznom, ha haldoklom, ha nem.

- Úgy tűnik, igen.