Javában főtt a tanárok feje, amikor Aranyorrú betoppant, jobban mondva beseprűzött az iskola udvarára, hatalmas porfelhőt kavarva. Sietve bocsánatot kért, majd a port mindenki örömére cukorrá változtatta. A közeli erdőben járt izzó galagonyát és harmatos szamócát szedni az ebédhez, amit elvből nem varázsolt, hanem rendesen megfőzött és gondolta, visszaúton benéz Picúrhoz.
- Hogy milyen egy bál? – nevetett Aranyorrú – Olyan, amilyenre csináljátok. A lényeg az, hogy az asztalok roskadozzanak az ételtől, a cipők foszladozzanak a tánctól és mindenki jól érezze magát.
- Ennyi?
Picúr nem tudta leplezni csalódottságát.
- Semmi giling-galang? Semmi firle-franc?
Aranyorrúnak a csodálkozástól akkora lett a szeme, mint két kistányér.
- Tudtommal nem. De kérdezzétek meg a királylányokat, ők biztosan jobban tudják – vonta meg a vállát.
Ruma időközben felébredt és Aranyorrú szavaira csalódottan toppantott. Még hogy a giling-galang és a firlefranc semmi és hogy a királylányok jobban tudják! Nem tudnak azok semmit, még tortát sütni sem, nemhogy bálat rendezni. Fagyos tekintettel végigmérte Aranyorrút, aztán seprűre pattant és hazarepült, mondván, estig ne is várják és talán azután sem, hiszen rá már itt úgysincs szükség.
- Hát persze! A királylányok! – csapott fejére Picúr megkönnyebbülten – Végre egyszer hasznukat vesszük. Csak ne lennének annyira pimaszak! Száz évbe is beletelik, mire kineveljük belőlük a neveletlenséget – sóhajtotta, de tudta, a parancs az parancs, főleg ha a király adta, amire még a mesében sem szokás nemet mondani.
Picúr az iskola udvarának közepére állt és sorakozót kiáltott.
- Ne így – ingatta négy fejét Négyfejű – Ha azt akarod, hogy sorakozzanak, kiáltsd azt, hogy oszladozó és máris itt teremnek, katonás rendben.
Négyfejűnek igaza volt. Szintia, Dzsennifer, Wivien Duplavével, Barbi, Lüszi és Bandika hipp-hopp az udvaron teremtek és kiderült, hogy valóban értenek a bálakhoz. Egymás szavába vágva magyarázták.
- Kell dekoráció!
- És zenekar!
- Kell Dobos torta!
- És Gundel palacsinta!
Mondta egyik a másik után, aztán kezdték elölről. A szemük csillogott, az arcuk kipirult és végre, végre nem veszekedtek. Picúr boldogan jegyzetelt és alig vette észre barátja búskomor ábrázatát.
- Ez szörnyű – összegezte Négyfejű.
- Rettenetes – sóhajtotta Picúr – De mi is?
- Az, hogy valamihez jobban értenek, mint mi. Hova lesz így a tanári méltóság? A kivívott tisztelet?
Picúr megadón sóhajtozott és szörnyülködött. Valóban, hova is lesz! Négyfejűvel együtt búnak eresztette a fejét, csak eresztette, eresztette, aztán úgy megunta, hogy kénytelen volt felnézni.
- Másrészt viszont…- kezdte.
- Ne mondd nekem, hogy másrészt! Az egyrészt is épp elég rossz.
- Ámbár – próbálkozott tovább Picúr - ez talán nem is nagy baj.
- Hogy nem nagy? Óriási, gigantikus, kolosszális baj! Oda a figyelem, oda a fegyelem.
- Figyelem? Fegyelem? Hisz az eddig sem volt. Most legalább lelkesek – jelentette ki Picúr és kedvtelve nézett végig diákjain.
– Sorakozó! Csendet kérek! A bál egy hét múlva lesz, úgyhogy szeretnénk a feladatokat azonnal kiosztani – kiáltotta és láss csodát, a lányok katonás rendbe álltak, tornasor szerint és egytől-egyig elhallgattak. Négyfejű meghökkent. Sosem gondolta volna, hogy köztudottan vajszívű barátjának előbb engedelmeskednek, mint neki.
Picúr papírt, tollat vett elő és a két sárkány kiosztotta a feladatokat. Négyfejű szavai úgy kopogtak, mint a jégeső. Szintia – kipp - szintetizátoron – kopp – szolgáltatja – kipp – a zenét – kopp - Dzsennifer süteményt süt – kipp - Wivien Duplavével megveszi a ruhákat Batikától, a birodalom egyetlen butikosától – kopp - Barbi elkészíti a dekorációt – kipp - Tele Von Lüszi pedig felügyeli a munkálatokat, ha kell, telefonon. Szegény Bandika maradt csak feladat nélkül, de nem bánta. Azt mondta, ő lesz a tartalék, akit vészhelyzet esetén mozgósítani lehet. Picúr és Aranyorrú önként vállalták a meghívók elkészítését és kézbesítését, Ruma Roma távollétében úgy döntöttek, hogy ő felel majd az italokért.
- Kecskére káposztát – jegyezte meg Négyfejű epésen.
Hamar kiderült azonban, hogy Szintia csapnivalóan szintetizátorozik, Dzsennifer csak kalóriaszegény süteményt tud sütni, ami egészséges, de borzalmas ízű, Wivien rég nem áll szóba Batikával, a birodalom egyetlen butikosával, Barbi pedig dekoráció gyanánt mindent rózsaszínűre akar festeni. A sárkányok a rend kedvéért dúltak-fúltak egy keveset, aztán nekiveselkedtek és újra kiosztották a feladatokat, ezúttal sikeresen. A királylányok hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a munkálatokba, az iskola udvara hangos volt a lármától.
- A süteménybe kell gyíktojás?
- Sakkozni lehet egyszerre hárman?
- Vedd le, ez az én ruhám, Batika nekem batikolta!
Folyt a munka, akár egy bővizű folyam, ami másnap csendes folyóvá szelídült, harmadnapra pedig sekély patakká apadt. Mintha napról-napra fogyott volna a lelkesedés és kezdett volna eltűnni a jókedv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése