Sárkány ellen sárkányfű - 6. rész

Ruma Roma

Ruma Romát a szomszédban találták, számos kandúr társaságában. Örült a viszontlátásnak, de az eleség láttán elhúzta a száját.

- Rumotok nincs?

- Azt nem mondtad – esett kétségbe Picúr.

- Te meg nem mondtad, hogy este jöttök. Tudhatnád, hogy ilyenkor sehova sem illik beállítani egy üveg jóféle rum nélkül – rivallt rá Ruma Roma.

Négyfejű megvakarta hét kicsinyke fejét.

- A bolt már bezárt, de én tudok várni a cserével holnapig. Sőt, akár tovább is. Tudjátok, a rettenetes fogaimnak sosem vettem különösebb hasznát, leszámítva azt a  pár lakatot és zárat, amit feltörtem. És el kell ismernem, egész kellemes tizennégy szemmel nézni a világot. Picúr, tőlem akár meg is tarthatod csodálatosan rettenetes külsőmet.

- De tőlem nem! – Picúr kezdett felettébb felháborodni - Eddig nem akartál elvarázsolódni, most pedig visszavarázsolódni nem akarsz? Sárkány legyen a talpán, aki kiigazodik rajtad!

És ebben a pillanatban Picúr észrevett valamit. Észrevette, hogy Négyfejű fél. Mit fél? Reszket! Megdörzsölte a szemét, hátha rosszul lát, de semmi kétség, a birodalom legfélelmetesebb sárkánya egyszerűen berezelt.

- Te félsz.

- Nénikéd fél!

- Languszta nénit hagyd ki ebből! Igenis félsz.

Négyfejű segélykérőn Rumára nézett.

- Mondd meg neki, hogy nem félek!

- Megmondanám, de nem szeretek hazudni. Úgy tűnik, semmi kedved visszaváltozni azzá, aki vagy – vonta meg a vállát Ruma, mire Négyfejűnek kissé meggörbült a szája és fényesebb lett a tekintete.

- Ostobák vagytok! Nem félek, egyszerűen csak… nem szeretném, hogy megint rettegjenek tőlem!

- Tudtam, hogy igazam van! Megijedtél! – akarta mondani Picúr boldogan, de végül nem mondta, mert valahogy elment a kedve a boldogságtól. Hiszen itt valaki mindjárt elsírja magát, még ha a Négyfejű is az.

- Mondd csak, Ruma, nem tudnád kevésbé csúfra és félelmetesre varázsolni? – fordult Picúr a boszorkához, de az lemondón ingatta a fejét.

- A külsején sajnos a legbűbájosabb varázslat és a legvarázslatosabb bűbáj sem fog.  

Az udvarra mély csend borult. Picúr meglepődve tapasztalta, hogy szívből sajnálja Négyfejűt, Négyfejű lehajtott fejjel egy galacsintúró bogarat kezdett figyelni, hátha attól elapadnak a könnyei, Ruma pedig azon gondolkodott, hogy vajon honnan olyan ismerős neki ez a helyzet.

- Megvan! – csapott a fejére – Igaz, hogy a külsőddel nem tudok mit kezdeni, de a szagodat meg tudom változtatni. Egyszer már csináltam ilyet, egy görényszagú görényt változtattam csokoládé illatúvá a menyasszonya kedvéért.

- Fantasztikus! Csodálatos! Lehetne a leheletem rózsaillatú? – reménykedett Négyfejű.

- Elvből nem varázsolok semmit rózsaillatúra, az maradjon a tündérek dolga, de mit szólnál mondjuk az esőáztatta föld vagy a friss széna illatához?

- Az esőáztatta föld nagyszerű lesz – suttogta Négyfejű.

- Lássuk csak! Azt mondja, hogy bőröd fizsereg, lábad bicereg, tested vacorog, fogad fogorog – kezdte Ruma, aztán suhintott kettőt balra, köpött egyet jobbra és a két sárkány újra bőrt cserélt.

- Lehelj rám! – parancsolta. Négyfejű kitátotta a száját és mindent elárasztott… a csatornaszag!

- Ez rosszabb, mint volt – üvöltötte Négyfejű és mérgében fehér füstpamacsok gomolyogtak ki az orrán. Ruma egyik lábáról a másikra állt, láthatóan rendkívül szégyellte magát.

- Valamit kihagytam… - motyogta – De mi lehet az?

- A múltkor azt mondtad, sárkány ellen sárkányfű – próbált segíteni Picúr.

Ruma újra a fejére csapott, most még nagyobbat, mint az előbb.

- Az ég áldjon meg, drága barátom, megmentetted egy boszorkány becsületét! Szaladj a kertbe és hozz nekem egy marékkal.

Picúr futott és rohant vele Négyfejű is. Ruma a füstszagú sárkányfüvet egy agyag tégelybe tette, forró forrásvizet és hideg földet tett rá, sóval, borssal megízesítette, a felét megette, a többit pedig Négyfejű négy szája köré kente.

- Bőröd fizsereg, lábad bicereg, tested vacorog, fogad fogorog – mondta újra, aztán egy suhintás, két köpés, ásítás és lehelés és az udvart betöltötte a frissen ázott föld illata.

- Mintha nyár lenne – sóhajtotta Picúr és szinte maga előtt látta a ragyogó napsütésben fürdőző királylányokat és udvarhölgyeket.

Ruma elégedetten kihúzta magát.

- Csak jó még az öreglány a háznál, nem igaz?

Négyfejű és Picúr boldogan bólogattak.

- Nekem is lehetne egy ilyet? – bátorodott fel Picúr.

- Még mit nem! Halálra dolgoztattok! Te szép vagy és kedves, te meg illatos és hogy is mondjam, közfélelemnek örvendesz! Legyen ennyi elég.

Rumának igaza volt. Különben is, szépnek és kedvesnek lenni sokkal jobb, mint illatosnak - gondolta Picúr.

-  Mennem kell, perceken belül kezdődik a rumba órám a helyi művelődési házban. Vigyázzatok magatokra és a szagotokra. Isten áldjon benneteket!

- Téged is és köszönjük! – kiáltotta a két sárkány és örömükben úgy döntöttek, visszamennek a stadionba megnézni a rangadó végét.

Az eredmény döntetlen lett és Négyfejű mindenkit meghívott vacsorára, még Aranyorrút és a cekkert cipelő nénit is. Az esti híradóban aztán együtt nézték meg Héjja Benedeket, aki sugárzó arccal nyilatkozott a varázslatról és lelkesen buzdított mindenkit, hogy a jövőben csakis nála vásároljon, mert sátrában a tökmag mellé ingyen kaland is jár.

Mi történt ezután? Négyfejű továbbra sem engedélyezte Picúr korai nyugdíjazását, helyette ketten együtt megalapították a Modortalan Királylányok Elő- és Továbbképezdéjét. Ruma varázslástant, Ígyisjó és Úgyisjó sárkányismeretet, Aranyorrú pedig jó modort és kedvességet oktatott a lányoknak.

A birodalom sárkányainak pedig ettől a naptól kezdve csak azt kellett elrabolni, aki az iskolában sikeres vizsgát tett.