- Fél három van, mindjárt kezdődik a rangadó. Négyfejű biztosan ott lesz, úgyhogy nekünk is oda kell érnünk. Gondolom, hamarosan rájön, hogy varázslat áldozata lett és hasonlóképpen érzi majd magát, mint te - nevetgélt Aranyorrú.
- Még hogy hasonlóan! Ő bitorolja a csodálatos külsőm, a szép hét fejem, a tömetlen hétszer harminckét fogam és a reszeletlen hangom. Ő lehet a legboldogabb sárkány a földön! Megeszem a hátizsákom, ha egyhamar vissza akar varázsolódni.
- Még hogy hasonlóan! Ő bitorolja a csodálatos külsőm, a szép hét fejem, a tömetlen hétszer harminckét fogam és a reszeletlen hangom. Ő lehet a legboldogabb sárkány a földön! Megeszem a hátizsákom, ha egyhamar vissza akar varázsolódni.
A rangadót Első Pimasz király palotája mellett tartották. Picúr remélte, hogy nem fut össze lányával, Barbival, aztán rájött, hogy nincs mitől tartania, úgysem ismerné föl. A pályán hangosbemondók hirdették, hogy hol lehet fogadásokat kötni, tökmagot venni és merre van a pom-pom lányok öltözője.
- Négyfejű kedvence a tökmag, a héjával szokta lövöldözni az ellenség táborát, köztük engem is - szólalt meg Picúr és az emlékek súlya alatt kissé megremegett.
- Akkor mire várunk? Irány a tökmagárus!
Héjja Benedek, a tökmagárus fehér kötényben és fityulában árulta a tökmagot. Egyenlőre senki sem állt sorba.
- Van itt kérem sózott, borsózott, csokis és vaníliás! Olyan, amivel köpni lehet és olyan, amivel pökni lehet! Íveset vagy éleset, hegyeset vagy laposat!
- Adjon sósat és hegyeset - mondta az Aranyorrú.
- Nekem meg borsosat és laposat - szólalt meg Picúr.
A tökmagárus nagyot nézett.
- Csak nem beteg, kedves Négyfejű úr? Azelőtt mindig borsosat és hegyeset kért, hogy annak, akit eltalál, egyszerre csípjen és fájjon.
- Persze, hogy azt kérek! - csattant fel mögöttük egy hang.
- Fedezékbe! Itt van Négyfejű! Benedek, maga meg a birodalom érdekében tartsa a száját és ne áruljon el minket - súgta Aranyorrú és Picúrral a pom-pom lányok öltözője mögé bújtak.
Héjja Benedek megvonta a vállát, megszokta már, hogy csíkos sátra vonzza a bajkeverőket, csellengőket és mihasznákat. Sokszor sopánkodott emiatt feleségének otthon, mégis reggelente, mikor kinyitotta a boltot, hevesebben kezdett dobogni a szíve és alig várta, hogy újra valami kalamajkába keveredjen.
- A szokásosat kérem, erőset és hegyeset - szólalt meg Négyfejű Picúr képében.
- Ugyan, Picúr, ne bolondozz! - nevetgélt a tökmagárus.
- Hogy szólítottál?
Benedeknek csalhatatlanul bizseregni kezdett a szíve. Végre egy jó kis zűrzavar! Végre egy finom kis kavarodás! Reggel óta érezte, hogy vidám nap lesz a mai.
- Picúr a neved, nem de bár? - kérdezte kimérten.
- Egyáltalán nem de bár. Az én nevem Négyfejű De Nagyfejű. Hogy merészelsz csak úgy lepicúrozni, te tökkelütött tökmagárus? Nyársra húzlak, gúzsba kötlek, kerékbe törlek, ha nem kérsz azonnal bocsánatot! Héjja Benedek ujjongott magában. Ez aztán a csetepaté! Ez aztán a haddelhadd!
- Még hogy nyársra, még hogy gúzsba és kerékbe! Elment az eszed, te sárkány? Sőt, sárkányka!
- Sárkánykaaaa? - Négyfejű akkorát bődült, hogy még a királyság utolsó falujának legnagyothallóbb lakója is meghallotta. A stadion apraja-nagyja Benedek sátrához sereglett.
- Hallottátok? Ez a pindúr hiszi, hogy ő a rettegett Négyfejű. Nem nézett ma tükörbe - vihogta Benedek.
- Az a Négyfejű, aki mindig leköp a csípős és hegyes tökmaghéjjal? - kérdezte egy rágózó kisfiú.
- Aki úgy elgáncsolt ugráló kötelezés közben, hogy még most is látszik? - szipogta egy kislány és sebes térdén felhúzta a harisnyát.
- Aki kigúnyolta a sapkámat, aztán meg leverte a fejemről? - méltatlankodott egy mici sapkás úr.
- Aki nem adta át a helyét a buszon, pedig elmúltam már nyolcvan? - kérdezte egy fehérhajú hölgy.
- Aki nem segített húzni a cekkerem? - fanyalgott egy néni kockás szatyorral a kezében.
- Akinek a hangja reszelő, a foga penge, a szája pedig büdös? - zárta a sort egy kutyasétáltató fiú, pedig személyesen nem is ismerte Négyfejűt.
- Büdös a szám? - üvöltötte Négyfejű.
- Most nem annyira - enyhült meg a kutyasétáltató és tovább sétáltatta kutyáját.
- És aki nem engedélyezte az előnyugdíjazásomat csak azért, mert másik csapatnak szurkolok? - lépett ki Picúr a pom-pom lányok öltözője mögül.
- Szóval te tetted ezt, te utolsó, semmirekellő, ingyenélő sárkányfajzat? - mennydörögte Négyfejű.
- Az éppenséggel Ruma Roma volt - mentegetőzött Picúr.
- De biztosan a te kérésedre!
- Az meg az Aranyorrú Bába volt.
- Jó barát vagy, köszi - sziszegte az Aranyorrú.
- Hogy mertétek ellopni a reszelős hangom, az éles fogaim és a négy fejem, de nagy fejem? Ezért még csúnyán meglakoltok! Azonnal csináljátok vissza!
- Nem csináljuk! - Picúrnak végre megjött a hangja - Amíg meg nem ígéred, hogy megváltozol és ezután kedves leszel és igazságos.
- Igaza van! Jól beszél! - hangzott fel innen is-onnan is.
- Ígérd meg, hogy többé nem köpködsz a meccseken!
- És nem gáncsolsz!
- És nem versz le mici sapkát!
- És átadod a helyet a buszon!
- És segítesz cekkert cipelni!
- És igazságosan bánsz a többi sárkánnyal! – ezt már Picúr tette hozzá a birodalom összes sárkányának nevében. Négyfejű körülnézett a seregleten és életében először elszégyellte magát.
- Én nem akartam, csak…
- Csak nehéz jónak lenni, mikor olyan szörnyen magányos az ember - fejezték be a mondatot Ígyisjó és Úgyisjó, a birodalom ügyeletes tündérei, akik szintén lelkes futball rajongók voltak.
Négyfejű bólintott és hét új fejét mélyen lehorgasztotta. A tündérek körbepillantottak, aztán várakozón köhintettek egyet.
- Tudsz sakkozni? - kérdezték végül. Négyfejű megrázta a fejeit. - Akkor megtanítunk. Gyere át hétfő este, Nyúl utca 7.
- Ott leszek - suttogta Négyfejű.
- Társasozni tudsz? - szólalt meg a rágózó kisfiú.
- Még sosem játszottam… - vallotta be Négyfejű.
- Egyszerű, kedden megmutatom. Tökmagot ne hozz és csak nyolcig maradj, mert akkor fürdök.
- Szeretsz hintázni? - kérdezte most a kislány plezúrral a térdén.
- Nem próbáltam - motyogta Négyfejű.
- Nem nagy ügy. Szerda délután találkozzunk a játszótéren, de csak ha begyógyult a térdem és nem gáncsol el addig senki - a kislány jelentőségteljesen nézett a sárkányra - Jó lesz?
- Nagyon jó - mondta Négyfejű és mintha mosolygott is volna, de ezt csak az egészen közel állók láthatták.
- Csütörtökön pedig segíthetnél bevásárolni és hazahúzni a cekkerem - javasolta a néni szatyorral a kezében. Négyfejű De Nagyfejű ezúttal nem volt olyan lelkes, de megígérte, hogy segít.
- Pénteken ráérsz?
- Szombaton mit csinálsz?
- És vasárnap?
A sárkánynak csakhamar megtelt a naptárja és most már úgy mosolygott, hogy bárki láthatta.
- Ígéred, hogy soha többé nem törsz borsot senki orra alá? Nem gáncsoskodsz, gúnyolódsz és ijesztgetsz másokat? - kérdezte Picúr.
- Ígérem - mondta Négyfejű és ünnepélyesen bólintott.
- Akkor most gyere velem. Ruma Roma vár minket egy visszavarázslásra. Csak a közértbe kell előtte beugranunk előtte pár macskakonzervért.
Picúr megragadta Négyfejűt és a sarki ABC felé vonszolta, Aranyorrú pedig a stadionban maradt, hogy végre megegye a tökmagját és megnézze a meccset.
- Négyfejű kedvence a tökmag, a héjával szokta lövöldözni az ellenség táborát, köztük engem is - szólalt meg Picúr és az emlékek súlya alatt kissé megremegett.
- Akkor mire várunk? Irány a tökmagárus!
Héjja Benedek, a tökmagárus fehér kötényben és fityulában árulta a tökmagot. Egyenlőre senki sem állt sorba.
- Van itt kérem sózott, borsózott, csokis és vaníliás! Olyan, amivel köpni lehet és olyan, amivel pökni lehet! Íveset vagy éleset, hegyeset vagy laposat!
- Adjon sósat és hegyeset - mondta az Aranyorrú.
- Nekem meg borsosat és laposat - szólalt meg Picúr.
A tökmagárus nagyot nézett.
- Csak nem beteg, kedves Négyfejű úr? Azelőtt mindig borsosat és hegyeset kért, hogy annak, akit eltalál, egyszerre csípjen és fájjon.
- Persze, hogy azt kérek! - csattant fel mögöttük egy hang.
- Fedezékbe! Itt van Négyfejű! Benedek, maga meg a birodalom érdekében tartsa a száját és ne áruljon el minket - súgta Aranyorrú és Picúrral a pom-pom lányok öltözője mögé bújtak.
Héjja Benedek megvonta a vállát, megszokta már, hogy csíkos sátra vonzza a bajkeverőket, csellengőket és mihasznákat. Sokszor sopánkodott emiatt feleségének otthon, mégis reggelente, mikor kinyitotta a boltot, hevesebben kezdett dobogni a szíve és alig várta, hogy újra valami kalamajkába keveredjen.
- A szokásosat kérem, erőset és hegyeset - szólalt meg Négyfejű Picúr képében.
- Ugyan, Picúr, ne bolondozz! - nevetgélt a tökmagárus.
- Hogy szólítottál?
Benedeknek csalhatatlanul bizseregni kezdett a szíve. Végre egy jó kis zűrzavar! Végre egy finom kis kavarodás! Reggel óta érezte, hogy vidám nap lesz a mai.
- Picúr a neved, nem de bár? - kérdezte kimérten.
- Egyáltalán nem de bár. Az én nevem Négyfejű De Nagyfejű. Hogy merészelsz csak úgy lepicúrozni, te tökkelütött tökmagárus? Nyársra húzlak, gúzsba kötlek, kerékbe törlek, ha nem kérsz azonnal bocsánatot! Héjja Benedek ujjongott magában. Ez aztán a csetepaté! Ez aztán a haddelhadd!
- Még hogy nyársra, még hogy gúzsba és kerékbe! Elment az eszed, te sárkány? Sőt, sárkányka!
- Sárkánykaaaa? - Négyfejű akkorát bődült, hogy még a királyság utolsó falujának legnagyothallóbb lakója is meghallotta. A stadion apraja-nagyja Benedek sátrához sereglett.
- Hallottátok? Ez a pindúr hiszi, hogy ő a rettegett Négyfejű. Nem nézett ma tükörbe - vihogta Benedek.
- Az a Négyfejű, aki mindig leköp a csípős és hegyes tökmaghéjjal? - kérdezte egy rágózó kisfiú.
- Aki úgy elgáncsolt ugráló kötelezés közben, hogy még most is látszik? - szipogta egy kislány és sebes térdén felhúzta a harisnyát.
- Aki kigúnyolta a sapkámat, aztán meg leverte a fejemről? - méltatlankodott egy mici sapkás úr.
- Aki nem adta át a helyét a buszon, pedig elmúltam már nyolcvan? - kérdezte egy fehérhajú hölgy.
- Aki nem segített húzni a cekkerem? - fanyalgott egy néni kockás szatyorral a kezében.
- Akinek a hangja reszelő, a foga penge, a szája pedig büdös? - zárta a sort egy kutyasétáltató fiú, pedig személyesen nem is ismerte Négyfejűt.
- Büdös a szám? - üvöltötte Négyfejű.
- Most nem annyira - enyhült meg a kutyasétáltató és tovább sétáltatta kutyáját.
- És aki nem engedélyezte az előnyugdíjazásomat csak azért, mert másik csapatnak szurkolok? - lépett ki Picúr a pom-pom lányok öltözője mögül.
- Szóval te tetted ezt, te utolsó, semmirekellő, ingyenélő sárkányfajzat? - mennydörögte Négyfejű.
- Az éppenséggel Ruma Roma volt - mentegetőzött Picúr.
- De biztosan a te kérésedre!
- Az meg az Aranyorrú Bába volt.
- Jó barát vagy, köszi - sziszegte az Aranyorrú.
- Hogy mertétek ellopni a reszelős hangom, az éles fogaim és a négy fejem, de nagy fejem? Ezért még csúnyán meglakoltok! Azonnal csináljátok vissza!
- Nem csináljuk! - Picúrnak végre megjött a hangja - Amíg meg nem ígéred, hogy megváltozol és ezután kedves leszel és igazságos.
- Igaza van! Jól beszél! - hangzott fel innen is-onnan is.
- Ígérd meg, hogy többé nem köpködsz a meccseken!
- És nem gáncsolsz!
- És nem versz le mici sapkát!
- És átadod a helyet a buszon!
- És segítesz cekkert cipelni!
- És igazságosan bánsz a többi sárkánnyal! – ezt már Picúr tette hozzá a birodalom összes sárkányának nevében. Négyfejű körülnézett a seregleten és életében először elszégyellte magát.
- Én nem akartam, csak…
- Csak nehéz jónak lenni, mikor olyan szörnyen magányos az ember - fejezték be a mondatot Ígyisjó és Úgyisjó, a birodalom ügyeletes tündérei, akik szintén lelkes futball rajongók voltak.
Négyfejű bólintott és hét új fejét mélyen lehorgasztotta. A tündérek körbepillantottak, aztán várakozón köhintettek egyet.
- Tudsz sakkozni? - kérdezték végül. Négyfejű megrázta a fejeit. - Akkor megtanítunk. Gyere át hétfő este, Nyúl utca 7.
- Ott leszek - suttogta Négyfejű.
- Társasozni tudsz? - szólalt meg a rágózó kisfiú.
- Még sosem játszottam… - vallotta be Négyfejű.
- Egyszerű, kedden megmutatom. Tökmagot ne hozz és csak nyolcig maradj, mert akkor fürdök.
- Szeretsz hintázni? - kérdezte most a kislány plezúrral a térdén.
- Nem próbáltam - motyogta Négyfejű.
- Nem nagy ügy. Szerda délután találkozzunk a játszótéren, de csak ha begyógyult a térdem és nem gáncsol el addig senki - a kislány jelentőségteljesen nézett a sárkányra - Jó lesz?
- Nagyon jó - mondta Négyfejű és mintha mosolygott is volna, de ezt csak az egészen közel állók láthatták.
- Csütörtökön pedig segíthetnél bevásárolni és hazahúzni a cekkerem - javasolta a néni szatyorral a kezében. Négyfejű De Nagyfejű ezúttal nem volt olyan lelkes, de megígérte, hogy segít.
- Pénteken ráérsz?
- Szombaton mit csinálsz?
- És vasárnap?
A sárkánynak csakhamar megtelt a naptárja és most már úgy mosolygott, hogy bárki láthatta.
- Ígéred, hogy soha többé nem törsz borsot senki orra alá? Nem gáncsoskodsz, gúnyolódsz és ijesztgetsz másokat? - kérdezte Picúr.
- Ígérem - mondta Négyfejű és ünnepélyesen bólintott.
- Akkor most gyere velem. Ruma Roma vár minket egy visszavarázslásra. Csak a közértbe kell előtte beugranunk előtte pár macskakonzervért.
Picúr megragadta Négyfejűt és a sarki ABC felé vonszolta, Aranyorrú pedig a stadionban maradt, hogy végre megegye a tökmagját és megnézze a meccset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése