Sárkány ellen sárkányfű - 3. rész

Mágnes Miska

Miskát végül nem otthon, hanem a lakótelepi általános iskolában találták meg, ahol fizika órákon szemléltető eszközként keresett egy kis zsebpénzt.
- Nem lennék rászorulva, de annyira szeretem a gyerekeket – magyarázta.
Szünetben kiültek az udvarra és amíg Miska boldogan majszolta az ajándékba kapott vasreszeléket, Picúr előadta panaszát. Úgy tűnt, Miska erősen töri a fejét, mert hosszú percekig néma csendben maradt. Végül azt mondta.
- Az igazat megvallva Négyfejű vastöméséhez sosem vonzódtam. Vasat gyűjteni a MÉH-nek, megtalálni a nagymama elveszett gyűszűjét vagy egy tűt a szénakazalban semmiség, de mások büdös szájában turkálni… Rémesen gusztustalan! Ráadásul ettől megváltozni nem fog, sőt talán még gonoszabb lesz és örök bosszút esküszik majd ellenetek. Higgyetek nekem, nálam jobban senki sem ismeri a vonzás és taszítás törvényét.

Sárkány ellen sárkányfű - 2. rész

Aranyorrú Bába

Picúr másnap reggel elindult a szakszervezeti bérpalota felé, ahol utoljára ötszáz éve járt tagdíjat befizetni. A bizottság ajtaja előtt sorszámot kellett tépnie, mert rajta kívül számtalan hét, tizennégy, sőt huszonegy fejű sárkány várakozott.
- Mi járatban itt, ahol a madár sem jár és ha mégis, továbbrepül? - kérdezte Picúr a hatvanhetes sorszámútól.
- Visszaadom a sárkány igazolványom. Igaz, hogy ingyen utazom vele a hévén, de nem vagyok hajlandó újabb királylányt elrabolni. Mind szemtelen, közönséges, pökhendi és csipszen meg csokin él. Oda a kellem, oda jellem, a bájról nem is beszélve - összegezte a hatvanhetes és csüggedten bámult maga elé.

Sárkány ellen sárkányfű - 1. rész

Picúr, a hétfejű sárkány

Picúrnál betelt a pohár. Az aprócska, hétfejű sárkány az elmúlt kétezer évben összesen ezerkilencszázkilencven lányt rabolt el. Azért nem kétezret, mert pár éve tüszős mandula gyulladást kapott és ez átmenetileg nagyon fájdalmassá tette a tűzokádást. De amint kikúrálta magát, szorgosan folytatta munkáját.
Eleinte kifejezetten élvezte, első rablására máig tisztán emlékezett. Eszmeralda királykisasszony sudár és kecses teremtés volt, haja vörös zuhatag, szeme zölden szikrázó smaragd, orrán számtalan arany szeplő. Bájos volt, okos és rendkívül szellemes. Picúrt napokig heveny depresszió gyötörte, miután megvált tőle. Őt követték SáriRozi, a bájos ikerlányok és Bandika, aki valójában királyfi volt, csak hosszú, szőke haja a kezdő sárkányt megtévesztette. Micsoda sakk partikat játszottak! Bandika alig akart hazamenni.

A Sapkás 20.

Balázst vasárnap a papája hozta, a Sapkásért meg elmentek az intézetbe és kikérték az ügyeletes nevelőtől. Peti aggódott, hogy a barátját nem engedik el, de végül minden a legjobban alakult és még az intézetet is látta belülről. Elsőre nem tűnt annyira rémesnek, csak akkor jött zavarba, mikor észrevette a függöny mögül utánuk kukucskáló kíváncsi tekinteteket.
Amíg anyu otthon almás pitét sütött, Balázs, Peti és a Sapkás lementek a térre a padokhoz. Egyetértettek abban, hogy hintára vagy mászókára ülni dedós. Petiből szinte azonnal kibuggyant a mondanivaló.

A Sapkás 19.

Peti a fejével tudta, hogy a nagyi öreg, belül mégis azt érezte, hogy a nagyi sokkal fiatalabb, mint anya vagy apa vagy akár az osztályfőnök, pedig ő tényleg fiatal, mert még gyereke sincs és férje is alig pár hónapja.
Ahogy együtt ültek a konyhában és besütött a nap, lassan mindenkinek jobb kedve kerekedett. Egyedül anya nem volt a régi, de Peti képtelen volt eldönteni, mi baja, sőt azt sem tudta, baj-e egyáltalán, amije van. A nagymama viccein jókat nevetett, de a következő pillanatban majdnem elsírta magát, mert apu kávéjába cukor helyett sót tett.

A Sapkás 18.

Nagyi megérkezik

Másnap sokáig aludt és amikor felébredt, hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán eszébe jutott a csont, a palacsinta, anyu és a pofon. Egy ideig nézte, ahogy a narancssárga függönyön át besüt a nap és megvilágítja paplanján Vukot, a kis rókát, akinek bezzeg nem kell időre hazaérnie, aztán nagy nehezen kimászott az ágyból és indult fogat mosni.

- Tegnap rossz voltam és szégyellnem kéne magam, mégse sikerül. A Sapkás újra a barátom. Ez jó. A Kajlának újra van gazdája. Ez is jó. Gácsér Józsi pedig megígérte, hogy nem iszik, ez a legjobb. Mi ez ahhoz képest, hogy elkéstem? Aput mégis csak az érdekli, anyu meg mostanában vagy kiabál vagy sír vagy órákon át hallgat.

Peti a helyére tette a vízilovas fogkefét, amit a nagyitól kapott és mivel nem kellett iskolába mennie, úgy döntött, visszafekszik az ágyába és Mauglit olvas. Egy biztos, anyuékkal ma nem fog beszélgetni. 

A Sapkás 17.

Minden palacsintát megettek, az utolsó falatig. Peti kakaósat kért, Balázs fahéjasat, Gácsér Józsi túrósat, Pista bácsi lekvárosat. Egyedül a Sapkás ette üresen, azt mondta, életében másodszor eszik palacsintát, ezért szeretné érezné az ízét. Kiderült, hogy az intézetben több, mint százan laknak, ennyi gyereknek pedig sajnos egy konyhás néni sem hajlandó palacsintát sütni.

Gyorsan telt az idő, mindenkinek akadt mesélni valója. Petinek a haditervről, Balázsnak a sakk szakkörről, a Sapkásnak az intézetről, Pista bácsinak a kórházról, a részeges kútfúrónak pedig arról, hogy holnaptól "tényleg és isten bizony" nem iszik. Szürkült, mire a gyerekek felszedelőzködtek és elindultak. Peti alig várta, hogy hazaérjen és mindent elmeséljen anyunak. Csak a ház előtt vette észre, hogy a kulcsát otthon felejtette.

A Sapkás 16.

Kajla

Másnap reggel Peti egymás után háromszor meglepődött. Először akkor, amikor rájött, hogy a Sapkás foglalt neki helyet a buszon. Másodszor, mikor kiderült, hogy szívesen velük tartana kutyát etetni. Harmadszor pedig a suli büfében, mert három hónap után először újra volt kakaós csiga.

Balázzsal minden szünetet együtt töltöttek, hogy megbeszéljék a haditervet. Úgy döntöttek, külön-külön távoznak majd az iskolából, ahogy egy kém filmben látták. Peti azt tervezte, hogy egyből órák után indul, Balázs pedig a sakk szakkörön jelenti be, hogy szörnyen csikar a hasa, mert addigra a napközis tanárok elkezdik az ebédeltetést és nem lesz senki, aki hazakísérje. Petinek a torkában dobogott a szíve. Még sosem eszelt ki semmilyen tervet, ilyet végképp nem. Alig várta, hogy mindent elmeséljen a Sapkásnak, érezte, a barátja büszke lesz rá.