Sárkány ellen sárkányfű - 2. rész

Aranyorrú Bába

Picúr másnap reggel elindult a szakszervezeti bérpalota felé, ahol utoljára ötszáz éve járt tagdíjat befizetni. A bizottság ajtaja előtt sorszámot kellett tépnie, mert rajta kívül számtalan hét, tizennégy, sőt huszonegy fejű sárkány várakozott.
- Mi járatban itt, ahol a madár sem jár és ha mégis, továbbrepül? - kérdezte Picúr a hatvanhetes sorszámútól.
- Visszaadom a sárkány igazolványom. Igaz, hogy ingyen utazom vele a hévén, de nem vagyok hajlandó újabb királylányt elrabolni. Mind szemtelen, közönséges, pökhendi és csipszen meg csokin él. Oda a kellem, oda jellem, a bájról nem is beszélve - összegezte a hatvanhetes és csüggedten bámult maga elé.


- Wivien Duplavével? - kérdezte Picúr.
- Szintia, Dzsennifer és Szamanta, ebben a sorrendben. Sárkány legyen a talpán, aki ennyi butaságot, kényeskedést, flincet-flancot és koloncot elvisel.
- Egész nap a hajukat bodorítják, ruhájukat fodorítják, pillájukat pödörítik.
- Buták!
- Csúnyák!
- Ostobák!
- Fel akarunk mondani!
- Nyugdíjba menni!
- Sztrájkolni!
Egyik sárkány a másik után panaszkodott, sírt, rítt és lábát-mancsát tördelte.
- Csend legyen, azt a hét, tizennégy és huszonegy fejű mindenségit! - szólt ki a szakszervezet  elnöke, Négyfejű De Nagyfejű reszelős hangján. A sárkányok elhallgattak, volt, aki még a fülét és a farkát is behúzta, mert mesebeli körökben Négyfejű komoly tekintélynek örvendett. Igaz, hogy csak négy feje volt, de mind hatalmas, rettenetes reszelőfogait pedig vérfagyasztóan tudta csikorgatni, nyikorgatni és reszelni, ha épp nem tetszett neki valami, ami sajnos elég sűrűn megtörtént Nyugdíjazását követően lakatosnak állt, mert állkapcsával bármilyen zárat elpattintott, bármekkora lakatot felnyitott és ha mégsem, egyszerűen leharapta a ház tetejét. Négyfejű De Nagyfejű csak egyvalakitől rettegett: a fogorvostól. Egyszer ugyanis kilyukadt a harmadik fején a jobb felső szemfoga és a kínok kínját állta ki, mikor a fogorvos létrával felmászott a szájához, órákig fúrta és végül vassal betömte a szuvas fogat. A fogorvos szabadkozott, hogy ő szívesen elérzéstelenítette volna, de sajnos nincs a világon akkora fecskendő, amivel a sárkány ínye alá szúrhatna. Maradt hát a fájdalom, a vastömés és az áporodott lehelet.
Picúr letelepedett az egyik székre, komótosan kibontotta és elmajszolta negyven gyíktojásból álló uzsonnáját, aztán keresztrejtvényfejtésbe merült.
- Hatvannyolcas!
- Én lennék - kapta fel a fejét. Elcsomagolta maradék uzsonnáját, majd belépett a terembe.
- Tüzes napot, kedves elnök úr! - kezdte illedelmesen - Hogy szolgál a kedves egészséged?
Négyfejű emlékezett rá. Egy focimérkőzésen találkoztak, ahol Picúr az ellenségnek drukkolt.
- Jól szolgál, köszönöm. Régen láttalak kolléga! Mi szél hozott erre, hol a madár sem jár és ha mégis, továbbrepül? - kezdte mézes-mázos hangon.
- Kérlek szpen, engedélyezd előnyugdíjazásomat érdemeimre való tekintettel.
- Miféle érdemek?
- Barbi, Szintia és Wivien Duplavével kisasszonyok elrablása és elviselése.
- Muhaha! Hallottam róluk és cseppet sem bájos természetükről. Meggondolandó. Meggondolandó…
Négyfejű hímezett-hámozott, aztán Picúrra nézett és elfintorodott.
- Nem találkoztunk mi mostanában valahol? Mondjuk a Pikkely FC legutóbbi rangadóján?
- Lehetséges… - dünnyögte Picúr rosszat sejtve.
- Csak nem az Emberszagot Érzek FC csapatának drukkoltál? Micsoda egy kutyaütő, nyiszlett-aszott, fél lábszáras társaság!
Picúr érezte, hogy veszélyes vizekre tévedt, de anyukája azt tanította, hogy soha ne hazudjon.
- De bizony, nekik – nyögte.
Négyfejű szemei felizzottak, fogaival reszelni, csikorogni és nyikorogni kezdett.
- Akkor délután találkozunk a rangadón, Első Pimasz udvari stadionjában. Nem is tartalak fel tovább, megmondom kerek-perec, nem engedlek nyugdíjba se idén, se jövőre.
- De miért nem?
- Hmm… - gondolkodott Négyfejű - mondhatnám, hogy nincs rá pénz vagy a király nem engedélyezi, de nem lenne igaz. A helyzet az, hogy aki az ellenfélnek drukkol, az jó sárkány nem lehet. Ezt mindenki tudja. További jó rablást, Picúr, viszlát a meccsen!
- Igazságtalanság! - hördült fel Picúr.
- Lehet, de ebben a szobában egyenlőre én döntöm el, mi az igazság és mi nem. Hívd be a következőt!
Picúr kiszédült az ajtón és köszönés nélkül elindult hazafelé. Se szomjas, se éhes nem volt, gyomrát színültig töltötte a keserűség.
- Talán ha fellebbeznék? - futott át az agyán, de egyből elvetette. Négyfejű soha egyetlen fellebbezést sem fogadott el, a lelebbezésekről nem is beszélve. Ahogy bánatosan bandukolt, egyszer csak megcsörrent a telefonja.
- Halló! Jössz este a meccsre?
Legjobb barátja, az Aranyorrú Bába hívta. Ő is vasorral született, mint minden rendes banya, de annyi jót tett másokkal, hogy Ígyisjó és Úgyisjó, a kerület tündérei arannyá változtatták az orrát, a bibircsókját, sőt még a bibircsókján nőtt szőrszálakat is.
Picúr felnyögött.
- Van is nekem ahhoz kedvem!
- Mi történt? - kérdezte Aranyorrú. Picúr mindent elmesélt töviről-hegyire, aztán hegyiről-tövire, mert barátnője annyit faggatta.
- Azt mondod, vastömést hord a fogában?
- Azt bizony.
- Mi sem egyszerűbb! Csak Mágnes Miskával, a vasorrúak legfőbb ellenségével kell beszélnünk és kész. Majd ő kivonzza azt a förtelmes tömést, ha Négyfejű nem tér észhez. Véletlenül a címét is tudom, Ámor utca 5. Nagyon hiú teremtés, de egy kis vasreszelék és néhány bók leveszi a lábáról. Bízd csak rám!
- Arany szíved van!
- És orrom - tette hozzá a bába.