A Sapkás 20.

Balázst vasárnap a papája hozta, a Sapkásért meg elmentek az intézetbe és kikérték az ügyeletes nevelőtől. Peti aggódott, hogy a barátját nem engedik el, de végül minden a legjobban alakult és még az intézetet is látta belülről. Elsőre nem tűnt annyira rémesnek, csak akkor jött zavarba, mikor észrevette a függöny mögül utánuk kukucskáló kíváncsi tekinteteket.
Amíg anyu otthon almás pitét sütött, Balázs, Peti és a Sapkás lementek a térre a padokhoz. Egyetértettek abban, hogy hintára vagy mászókára ülni dedós. Petiből szinte azonnal kibuggyant a mondanivaló.

- Csütörtökön nyolc után értem haza! Apu akkora pofont kevert le a folyosón, hogy még a szomszédok is kinéztek, szegény anyu meg hangosan zokogott. Másnap aztán beállított a nagyi és az is kiderült, hogy testvérem lesz, úgyhogy most már senki nem haragszik senkire.
- Testvéred lesz? Az király! Nekem is van egy húgom, kinn lakik anyuval. Szőke, mint ő. Ha betöltöm a tizennyolcat, biztosan kiköltözöm hozzájuk.
Balázs irigykedve bámulta őket.
- Nekem nincs testvérem és nem is lesz. Anyu azt mondja, hogy velem is elég baj van. Hétfőn visz a pszichológushoz, mert szerinte romlottak a jegyeim.
- De hát csupa ötösöd van!
- Múlt héten becsúszott matekból és környezetből egy négyes.
Most Peti és a Sapkás bámulták irigykedve Balázst, aztán a Sapkás felnevetett.
- Bárcsak nekem is becsúszna néha egy négyes! Ebben a félévben hármas a legjobb jegyem.
- Bukni is fogsz? - kérdezte Balázs félve.
- Matekból tuti, a többit majd meglátjuk.
- Balázs megnyerte a városi matek versenyt - hencegett Peti.
- Nem volt nagy szám - mentegetőzött Balázs - Szerintem megbukni sokkal nagyobb dolog. El sem tudom képzelni, mit csinálnának velem otthon. Szerintem száműznének Szibériába a farkasok közé.
A Sapkás felnevetett.
- Szibériába a farkasok közé! Ez tetszik, hatalmas szöveged van!
Balázs arca felragyogott. Peti még egy megnyert iskolai verseny után sem látta ilyennek.
- Gondolod? - suttogta meghatottan.
- Ha mondom! Óriási!
- Anyukám szerint túl sokat pimaszkodok, aminek nem lesz jó vége.
- Az én anyukám imádná, vevő a jó poénokra.
- Kész a süti, jöhettek enni!
Anyu szólt ki az ablakon. Felszedelőzködtek és még mindig nevetgélve elindultak a ház felé. 
A pite finom lett és a délután nagyon jól telt. Játszottak a Galaxy-val, aztán mindannyian lementek a térre ping-pongozni és közben beszélgettek. A Sapkás mesélt a szobatársairól, a nevelőkről és arról, hogy körülbelül kéthetente látja az anyukáját.
- Vagy én megyek hozzá vagy ő jön hozzám. Attól függ, hogy előző héten hogy viselkedtem és kapok-e kimenőt. Sajnos messze lakik, a város szélén. Bicajjal megyek, mikor sikerül megszereznem, mert összesen három van húsz gyerekre.
Aztán megjöttek Balázs szülei és kiderült, hogy a papája megyei ping-pong bajnok volt, úgyhogy hiába fintorgott Balázs anyukája, hogy késő van és másnap iskola, ő is beállt játszani.
- Két hét múlva vége a sulinak. Valamit kitalálhatnánk a nyárra - súgta Peti a többieknek az ajtóban. Balázs arca felderült.
- Az nagyon jó lenne, mert egyedül otthon szörnyen unalmas.
Kezet fogtak, ahogy a nagyok szoktak, aztán Peti az ablakhoz rohant és utánuk integetett.
- Helyesek a barátaid, máskor is elhívhatod őket - szólalt meg apu és anyu bólogatott. Peti odarohant és átölelte őket.
- Megígérem, hogy soha többet nem kések el itthonról vagy ha mégis, akkor telefonálok és azt is ígérem, hogy szeretni fogom a testvéremet. De ugye nem fog úgy üvölteni éjszaka, mint a szomszéd Misi öccse?
- Majd meglátjuk, még az is lehet, hogy hangosabb lesz. De most nyomás leckét írni, vacsoráig van még egy órád - mondta anyu és Peti zokszó nélkül bevonult a szobájába.
Az angol házi fölött görnyedve aztán újra és újra a nyárra gondolt, mikor hirtelen eszébe jutott egy nagyszerű ötlet.