A Sapkás 18.

Nagyi megérkezik

Másnap sokáig aludt és amikor felébredt, hirtelen azt sem tudta, hol van. Aztán eszébe jutott a csont, a palacsinta, anyu és a pofon. Egy ideig nézte, ahogy a narancssárga függönyön át besüt a nap és megvilágítja paplanján Vukot, a kis rókát, akinek bezzeg nem kell időre hazaérnie, aztán nagy nehezen kimászott az ágyból és indult fogat mosni.

- Tegnap rossz voltam és szégyellnem kéne magam, mégse sikerül. A Sapkás újra a barátom. Ez jó. A Kajlának újra van gazdája. Ez is jó. Gácsér Józsi pedig megígérte, hogy nem iszik, ez a legjobb. Mi ez ahhoz képest, hogy elkéstem? Aput mégis csak az érdekli, anyu meg mostanában vagy kiabál vagy sír vagy órákon át hallgat.

Peti a helyére tette a vízilovas fogkefét, amit a nagyitól kapott és mivel nem kellett iskolába mennie, úgy döntött, visszafekszik az ágyába és Mauglit olvas. Egy biztos, anyuékkal ma nem fog beszélgetni. 

A Sapkás 17.

Minden palacsintát megettek, az utolsó falatig. Peti kakaósat kért, Balázs fahéjasat, Gácsér Józsi túrósat, Pista bácsi lekvárosat. Egyedül a Sapkás ette üresen, azt mondta, életében másodszor eszik palacsintát, ezért szeretné érezné az ízét. Kiderült, hogy az intézetben több, mint százan laknak, ennyi gyereknek pedig sajnos egy konyhás néni sem hajlandó palacsintát sütni.

Gyorsan telt az idő, mindenkinek akadt mesélni valója. Petinek a haditervről, Balázsnak a sakk szakkörről, a Sapkásnak az intézetről, Pista bácsinak a kórházról, a részeges kútfúrónak pedig arról, hogy holnaptól "tényleg és isten bizony" nem iszik. Szürkült, mire a gyerekek felszedelőzködtek és elindultak. Peti alig várta, hogy hazaérjen és mindent elmeséljen anyunak. Csak a ház előtt vette észre, hogy a kulcsát otthon felejtette.

A Sapkás 16.

Kajla

Másnap reggel Peti egymás után háromszor meglepődött. Először akkor, amikor rájött, hogy a Sapkás foglalt neki helyet a buszon. Másodszor, mikor kiderült, hogy szívesen velük tartana kutyát etetni. Harmadszor pedig a suli büfében, mert három hónap után először újra volt kakaós csiga.

Balázzsal minden szünetet együtt töltöttek, hogy megbeszéljék a haditervet. Úgy döntöttek, külön-külön távoznak majd az iskolából, ahogy egy kém filmben látták. Peti azt tervezte, hogy egyből órák után indul, Balázs pedig a sakk szakkörön jelenti be, hogy szörnyen csikar a hasa, mert addigra a napközis tanárok elkezdik az ebédeltetést és nem lesz senki, aki hazakísérje. Petinek a torkában dobogott a szíve. Még sosem eszelt ki semmilyen tervet, ilyet végképp nem. Alig várta, hogy mindent elmeséljen a Sapkásnak, érezte, a barátja büszke lesz rá.

A Sapkás 15.

Peti nem várta meg a buszt. Ahogy a Sapkás eltűnt az iskolában, ugrálni kezdett és abba sem hagyta, amíg az osztályterméhez nem ért. Úgy döntött, aznap mindenkivel kedves lesz.

Tesi órán egyedül hordta be a medicinlabdákat, amiért kapott egy piros pontot. Angol órán csak ő vallotta be, hogy nem csinált házi feladatot, amiért kapott egy leszidást. Osztályfőnökin pedig önként jelentkezett, hogy összeszedi az osztálypénzt, amiért nem kapott semmit, csak Zsuzsa néni, az osztályfőnök felhúzta a szemöldökét és megkérdezte.

- Ha ez azért van, mert megint valami rossz fát tettél a tűzre.

- Nem azért! - rázta a fejét Peti és olyan kedvesen nézett Zsuzsa nénire, hogy az kénytelen volt rámosolyogni, pedig olyat sosem szokott, mert Zsuzsa néni nagyon szigorú.

A Sapkás 14.

Peti másnap reggel nem akarta hallani a vekkert, mégis hallotta. Az ágyból sem akart kimászni, mégis kimászott. A legnehezebb azonban az iskolabusz volt. Arra gondolt, egyszerűen nem száll föl, de akkor mit szól a Sapkás, aki látja őt az ablakból és azt hiheti, hogy fél. Igaza lenne. Tényleg félt, bár ezt senkinek sem vallotta volna be. Legkevésbé a Sapkásnak.

A Sapkás ott ült, ahol szokott, a bal hátsó kerék fölött. Peti próbált haragos képet vágni, de ahogy meglátta magát a busz ablakában, jobban hasonlított egy riadt nyúlra, mint egy mérges oroszlánra.