Harcsa
bácsi köztudottan szereti a pénzt. Van egy hatalmas kofferja, amit
egy elsüllyedt hajóban talált, abba teszi minden összekuporgatott
pénzét. Kérdezhetnétek, honnan van annyi pénze, hogy csak egy
kofferban fér el? Harcsa bácsi lakáskiadással foglalkozik. Az
elsüllyedt hajó egykori kabinjait adja ki jó pénzért családos
és egyedülálló halaknak. Ha valaki nem tud fizetni, úgy
kipenderíti, hogy az uszonya nem éri a földet. Most Pontyékon a
sor. Ők Harcsa bácsi utolsó bérlői. Amikor beköltöztek, még
csak ketten voltak: Ponty és Pontyné. Ahogy azonban születtek a
pontyporontyok és emelkedett a lakbér, egyre nehezebben jöttek ki
Ponty fizetéséből.
-
Sajnálom, fel is út, le is út - közölte Harcsa bácsi a
családdal, amely még aznap elköltöztek egy kisebb lakásba.
-
Ilyenkor szokott a kis Ponty Petya hazajönni az iskolából -
sóhajtotta és ki tudja miért, elszomorodott. Eltelt egy óra.
-
Ilyenkor szokott a kis Ponty Panka mesét olvasni az anyukájával -
merengett és még rosszabb lett a kedve. Eltelt még egy óra.
-
Ilyenkor szokott Pontyné bekopogtatni, hogy van-e kedvem velük
kávézni.
Harcsa
bácsi nyelt egyet, aztán még egyet, de feltörő sírását nem
tudta lenyelni. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, Pontyné lépett
be rajta.
-
Bocsánat, itt felejtettük Petya iskolatáskáját - hebegte. Harcsa
úr ránézett, aztán a kofferjára és rettenetesen elszégyellte
magát.
- Gyertek
vissza - szólalt meg halkan.
- És a
pénz? Nem tudunk többet fizetni - riadt meg Pontyné.
- Ami itt
van - mutatott a kofferra Harcsa bácsi - életem végig elég.
Így
történt, hogy Pontyék visszaköltöztek és azóta is boldogan
élnek az elsüllyedt hajóban, ha meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése