A Sapkás 3.

Ezután két hétig nem látta a Sapkást és nem is gondolt rá. A suliban kapott egy szaktanárit, mert megnézte, mivel van kitömve a bagoly a szertárban. Az osztályfőnök behívta a szüleit, és azt mondta, hogy Petinek mostantól két hónapig takarítania kell a szertárat. Ez persze rossz volt, de nem annyira, hogy feledtesse a születésnapját, ami egyre közeledett.

Kinézett egy videojátékot, a legdrágábbat, ami annyira sokba került, hogy csak levélben merte megírni a szüleinek, mennyire szeretné. A levél így szólt: 

Kedves Anya és Apa!

A fijuk egy nagyon kedves fiú, mert sokat segitett nekem a múltkor bevásárlás után cipelni a szatyrokat! És udvariassan viselkedett. Igazán megérdemli a Galaxy 3000 videojátékot, amire olyan nagyon vágyik. Tudom hogy egy ilyen játék nagyon sokba kerül de akkor inkább karácsonyra nem kér semmit.   Egy néni a térről 

Azt nem merte írni, hogy a szomszédból, mert félt, hogy a szülei végigjárják az összes nénit a házban. Picit azért zavarta, hogy a levelet ő maga írta, de tényleg sokszor segített már cipekedni és az nem az ő hibája, hogy a mai nénik hálátlanok és egyik sem köszönte meg neki levélben. 

Peti számolta a napokat. Hétfő a nagyinál, kedd szertár takarítás, szerda úszás, csütörtök születésnap! Pont a tizenkettedik. A videojátékra gondolt a nagyinál, szertártakarítás közben, edzésen, legjobban mégis csütörtökön a suliban. Aztán eljött a délután, a szülei korán érte jöttek, anyukája kék blúzt, apukája fehér inget viselt és nem csak azért, mert munkából jöttek. Először elvitték a közeli cukrászdába, francia krémest kapott, mert az a kedvence, de csak a felét ette meg, mert az izgatottságtól valahogy nem csúsztak a falatok a torkán. Mikor végre hazaértek, az ágyán várták az ajándékok. Peti először azokat bontotta ki, amik nagyságra emlékeztettek egy videojátékra, de az egyikben könyv, a másikban egy doboz csokoládé volt. A harmadik csomag aztán tényleg videojátékot rejtett, de nem a Galaxy 3000-et, hanem valami fura rókásat, amit még nem látott soha. Peti a szőnyegre ült és tizenkét év ide vagy oda, keserves sírásra fakadt.

- Mondtam, hogy nem erre gondolt! Nem Foxy volt a papírra írva! - kesergett anyu.

- Akkor tanítsd meg a fiadat normálisan írni, mert ez egy macskakaparás! – apu mérgesen a levélre mutatott.

Peti bánata határtalan volt. Nem kapta meg, amire vágyott, a szülei veszekednek, az írása meg egy macskakaparás.

- Holnap visszacseréljük! - válaszolta anyu, de Peti meg sem hallotta. Ő ma akart játszani, most, azonnal! Nem is értette, hogy lehet ennyire szerencsétlen.