Vöröske és Piroska

Vöröske

Volt egyszer egy gyík fiú, akit a szülei vörös színe után Vöröskének neveztek el. Vöröske szégyellte vörös színét, mert a többi zöld gyík gyerek folyton csúfolta miatta. Eldöntötte hát, hogy világgá megy. Fogott pár legyet, tarisznyájába tette és nekivágott az erdőnek. Egész nap csak ment, mendegélt és egyszer csak egy nagy barlanghoz ért. A barlangból fülsüketítő horkolás hallatszott.

- Valami nagy és félelmetes van odabenn - gondolta Vöröske - Legjobb lesz továbbállni.

Ebben a pillanatban a horkolás abbamaradt és a barlang szájából egy óriási hétfejű sárkány bújt elő, éppen olyan vörös háttal, mint Vöröskéé. A kis gyík és a nagy sárkány szájtátva bámulták egymást.

- Nahát! - bődült el a sárkány - Pont úgy nézel ki, mint én, csak piciben és egy fejjel. Isten hozott, kedves rokon! Hogy hívnak? Én Piroska vagyok, a sárkánylány. Ne félj tőlem, vegetáriánus vagyok, csak zöldséget és gyümölcsöt eszem.

Vöröske bátran kihúzta magát és életében először büszke volt külsejére. Illedelmesen bemutatkozott, aztán hagyta, hogy Piroska óriási mancsaival megölelje és a barlangjába vezesse. A sárkánylány habos kakaót és spenótos pitét készített és miközben vacsoráztak, kiderítették, hogy mindketten nagymamájuktól, Kénköves Euláliától örökölték vörös színű hátukat. Vöröske szerette volna elmondani otthon is a nagy hírt.

- Kedves Piroska! Ami neked egy lépés, az nekem száz. Nem vinnél haza?

- Nagyon szívesen, drága unokatestvérem! - vágta rá a sárkány és óvatosan vállára ültette Vöröskét.

Ettől kezdve Piroska, amikor csak tehette, meglátogatta a kis gyíkot, megismerkedett szüleivel, testvéreivel és barátaival, akik többé sosem csúfolták Vöröskét. Sőt, titokban irigyelték. Hisz ki ne szeretne egy igazi sárkánnyal rokonságban állni?