A nő egy
kövérre pumpált matracon feküdt a medence szélén. Nem is
feküdt, inkább merengve lebegett, akár egy gazdátlan gumicsónak.
Nem volt sem rosszkedvű, sem vidám.
A medence
széléről egy négyéves kisfiú ugrált a vízbe karúszóval.
Olyan hévvel vetette magát a hullámok közé, mint akiben fel sem
merül, hogy a víz akár veszélyes is lehet. Aztán elment fagyizni
az apjával és a karúszó a napozóágyon maradt. Mikor a fagyi
elfogyott, a kisfiú ott folytatta, ahol abbahagyta: a zavartalanul
szemlélődő asszony mellett beugrott a medencébe, ezúttal karúszó
nélkül. A nő felvonta a szemöldökét, más nem árulta el, hogy
fulladozó gyereket lát. Szerencsére az apa hamar észrevette,
ugrott, mentett, magyarázott, megkönnyebbült.
- Pista,
képzeld, az előbb a szemem láttára majdnem vízbe fulladt egy
gyerek – újságolta a nő fakó hangon visszatérő párjának,
aki válasz helyett felvonta a szemöldökét, majd jóízűt
harapott a fokhagymás, sajtos lángosba.
A nő
tudomásul vette és mélán lebegett tovább.